Pissaladiere kis hibával


Van ez a francia hagymás lepény, olajbogyóval és sós szardíniával. Az utóbbi napokban egymás után többször is láttam, és a homlokomra csaptam, hogy végre van hova eltüntetni a felhalmozódott hagyma-készletet.


A szerdellát és az olajbogyót kihagytam, viszont helyette sok-sok sajtot reszeltem a tetejére. Ettől még sokkal-sokkal finomabb lett, az amúgy édesre főzött hagyma.

Készítettem egy egyszerű kenyér tésztát: 500 g liszt, 2-3 dl langyos víz, fél csomag élesztő, 1 kanál cukor, 3 evőkanál olaj. Összegyúrva, kelesztve duplájára. Kinyújtva, 20 percig várakoztatva, megpakolva hagymás cuccal, végül ropogósra, pirosra sütve.

A tetején ez szerepelt: 50 deka hagyma hajszálvékonyra szeletelve, olajon fonnyasztva, sózva, borsozva. Pici vízzel felöntve, olvadósan puhára párolva. Kakukkfűvel fűszerezve, 20 deka reszelt cheddarral megszórva.

7 megjegyzés:

Bombadil Toma írta...

azért nem is olyan kis hibával:)) a pissaladiere pont a szardellától és az olívától az ami.
biztos vagyok benne, hogy így is nagyon finom volt, de ha pl. a lecsóból kihagyod a paprikát és a hagymát, akkor az "csak" egy paradicsomszósz és nem lecsó:)

Ági, aki főz írta...

Jó, jó igazad van. De a hagyma a lényeg. Nem?

Gasztromami írta...

Eszembe juttattad, amikor nyáron egy carpentras-i piacnapon ilyet ettem (mármint p-t. ). Érdekes egyébként, hogy a pissaladiere-t kapták így fel, egy ilyen piteárusnál még volt vagy 10-féle pite, köztük sima hagymás-sajtos is. Megkóstoltam vagy 5 félét, mindegyik nagyon nagyon jó volt. A p.-nek viszont tényleg a bogyó meg a hal adta meg a karakterét, a hagyma csak jó hátvéd volt. :-)

Bombadil Toma írta...

igaz, hogy a hagyma fontos része a pissaladiérnek. de azért a karakterét mégis csak a szardella erőteljes íze adja... amiből mellesleg nem kevés kerül rá. nekem egy egész üveg rá szokott menni, de én szardellamánás vagyok:))
kóstold meg egyszer a provencale-t, az is nagyon ott van!
http://tomakonyha.blogspot.com/2008/11/provenale.html

Eva írta...

Kis Karácsonyi meglepetés nálam, sok szeretettel:)))

ÉvaZsuzsanna írta...

Hát csak süssünk, főzzünk, családunk és a magunk örömére! Nincs nagyobb elismerés, mint amikor az unokáim mondják: nagyi, ez a leves isssteni!

napmátka írta...

Nagyon tetszik, a "feltét" különösen elvarázsolt!