Hurka, kolbász


Kern Ági, a híres gasztroblogger, enyhe identitászavarban ülte végig a karácsonyt. Mert ugye évente egyszer nagyon kell élvezni a gubát, kocsonyát meg halászlét. Főleg, ha Apa csinálja, mesterien. Könnybe lábadó szemmel kell figyelni az ajándékhegyeket megmászó kis ürdüngöket és kebelre ölelni a rég nem látott rokonokat.

De mégis, mégis, mi ez a nem múló motozka? Miért fűrészporosodik a beigli a szájban? Miért csak harmadikra kezd ízleni a csokis-fügés tekercs? Mi van itten kérem szépen? Hát, hurkaéhség. Az van. Hosszas éjszakai töprengés arról, hogy mostan itten diétás, kímélő és vitamindús táplálkozásra kellene ráállni, salátát meg könnyű zöldséglevest a bendőbe küldeni. Valahogy ellensúlyozni a súlyos süteménymérgezés következményeit.

A nagy vendégjárás elül, a család a kofferból kiborított szennyesen és csomagolópapírok romjain ücsörög. De Ági fondorlatos ám, ha kajáról van szó. Mézes-mázos meg lángosos ígéretekkel ráveszi az 1-es számú dedet, hogy elmenjen vele a piacra. Ottan lángost, mézet meg szilveszteri dudát vesz neki, de csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt. Megszerezni azt a kicsi, ámde formás hurkát, amit majd kisüthet. Májas legyen vagy inkább véres? Az a kis májas, na, az olyan csinos. A kicsit csípős, sütni való kolbász is pont megfelelő. Már csak egy kis krumpli kell. Meg esetleg egy fél kiló savanyú káposzta.

Aztán hazajön a mi hősünk, elteszi a szerzeményt holnap ebédre. Egy kicsit megremeg a keze, hogy most rögtön neki kellene látni, de aztán igyekszik jobb belátásra térni. Ekkor dönti romba a terveket a férj, az iránt érdeklődve, hogy mégis mi lesz azzal a beígért disznósággal. Nem lehetne-e mégis, hogy még ma este? Naná, hogy lehetne.

Végülis ennél egyszerűbb étel nem nagyon van a világon, már ha az ember nem maga öli a disznót, mossa a belet meg tölti a tölteni valót. Ági azonban sehogy se szeretné elrontani, ezért még gyorsan felhívja Apát is, szaktanácsot kérve. A telefonos segítség alapján felkarikázza a krumplit, picit megsózza, fél pohárnyi vizet is önt alá. Erre a szépen megvetett ágyra helyezi a hurkát, kolbászt. Kicsit meg is szurkálja, hogy ne robbanjon fel. Aztán 1 órát sütögeti.
(Fotó is kéne, de sötét van meg minden, inkább együnk már, kit érdekelnek az olvasók.)

Az 1-es számú csak a kolbászt eszi, magában. A 2-es számú a hurkát meg a krumplit, sőt a káposztát is megszagolja. A férj és a hős pedig az utolsó morzsa felett már majdhogynem huzakodva osztozik meg a jóféle piros zsírban puhult krumplin.

11 megjegyzés:

szepyke írta...

Ááááááááááááági! Jövök, hogy megnézem a kávés bombont, erre mit találok???
Hurka, kolbász?
Isten vagy! :))))

Ági, aki főz írta...

Szepyke, minimum istennő!

trinity írta...

De azért jutott a kolbászból is, ugye?? Nem csak krumpli maradt??

Ági, aki főz írta...

Trinity, igazából semmiből se maradt, mindent megettünk egy szálig.

Kriszta írta...

Karácsony után ez egy merénylet volt az olvasóid ellen! :-)

lekvároskukta írta...

Ez megint jó volt ;-)

trinity írta...

Nagyon boldog új esztendőt kívánok Neked és az egész Családodnak!!!

szepyke írta...

Békés, boldog új esztendőt Neked és a szeretteidnek!:) És tudod, jövök, növelem amit kell!:))))

Ági, aki főz írta...

Kriszta, Kukta, ;-)

Szepyke, Trinity, köszi, köszi.

lekvároskukta írta...

Ági, nagyon, nagyon boldog, csodálatos új esztendőt kívánok nektek!!!!

Ági, aki főz írta...

Lekvároskukta! Köszönöm!