Totális csömör

Egy kicsit kész vagyok mostanában, minden tekintetben. Nem is főzök, megteszi ezt apu és mások. A gyerekekkel csak ordítva tudok beszélni, de a körülöttem élő más emberek se járnak sokkal jobban.

Ez van, el szokott múlni, csak addig ki kellen bírni saját magamat.

Hogy egy kis pozitív is legyen ma, folytatom a villa interjúkat.

14 megjegyzés:

Dolce Vita írta...

Fel a fejjel. én is vagyok néha(gyakran) így : )
hűű, küldöm is a villámat : )

Zsuzsi írta...

Most vagyok túl egy hosszabb depressziós időszakon, amelyet - nagyrészt - egy gyógyszernek köszönhetek. Már nem szedem, el is múlt, jó érzés jól lenni, neked is ezt kívánom!

szepyke írta...

Ági, láttad, az Ütközések című filmet? Abban van egy jelenet. Ez is egy olyan film, ami után nehéz felállni a székből, mert olyan nyomot hagy az emberben...
Van benne egy jelenet, amikor az egyik szereplő valami olyasmit mond, hogy folyton dühös. Már maga sem tudja, hogy miért, de folyton dühös valamire. Sokszor érzem én is így. Szerintem egyébként, nálunk nőknél ez még a hormonok "játékától" is erősen függ...
Ha nem láttad, nézd meg a filmet, mindenképpen!

siccike írta...

Na, ezt én is írhattam volna, nálam is így megy ez mostanábanmár több hónapja...:-( CSak nálam nem, vagy csak elég ritkán múlik el tartósan az elmúlt 1-2 évben... Az óvoda kezdéséig, amikor a Nagy elindul az Életbe, mindenesetre vágom már a centiket!:-)

Lilahangya írta...

Jobbulast!
En az elmult ket hetben voltam hasonlo morci, de aztan most mar ezerrel porgok a rendes melom miatt, sokat kell olvasnom, irodalmaznom es nem tagadom elvezem nagyon!

Lilahangya írta...

a lenyeg lemaradt... az elterelo hadmuvelet jobbara segit!

Ági, aki főz írta...

Igyekszem, igyekszem. DV, ne lődd le a poént!

Ez nem depresszió, illetve ahhoz, amit már tapasztaltam - nem saját magamon - nem elég mély és kilátástalan.

Olyan fura, de ahogy többen is mondtátok, a munka, illetve a végeredmény és egy picinyke siker hiányozna...
Nem tudom, az ovoda megold-e majd bármit, csendben ebben reménykedem, de közben ugye ott a lelkifurdalás, hogy miért akarom lepasszolni a gyereket?

A filmet még nem láttam, de annak alapján, amit olvastam/láttam róla, túlzottan nehéz, emésztendő dologról van szó. Ezeket meg inkább szeretem olvasni.

Kata írta...

Csatlakozom az előttem szólókhoz ... nálunk is gyakori vendég az ilyen állapot, vagy a még ilyenebb ... és már sokszor nem is vendég, hanem társbérlő :S Most, hogy a férjem itthon van szabadságon, jobb a helyzet, meg hogy találtam egy új hobbit magamnak, ami mára munkává lépett elő, de még mindig nagyon szeretem csinálni :o)
Kitartás!!

starfi írta...

Ági, elmúlik, hidd el. vagyis, mindig el szokott legalábbis, de vannak ilyenek. mi így is szeretünk:)

VOKinga írta...

Rendszeres időközönként nálam is. Nappal tartom magam, "normális" vagyok, éjjelente bőgök olyankor.
Gondolok Rád, hogy mihamarabb kilendülj belőle!

trinity írta...

Ó, nálam hányszor van ilyen...Utána meg a lelkifurdalás, hogy kikészítem a családom, stb:DD
Nem ők mondják-én...
Olyan jó kis hullámvasút ez....:(

(Ja, amikor meg sok a munkám, akkor amiatt furdal a lelkem, hogy nem vagyok jó anya meg feleség...szóval nekem semmi nem jó, ha belegondolok...)

Flat Cat írta...

Az elmúlt két hét nekem is hasonló volt. Én főztem, mert nekem muszáj volt, de bár ne tettem volna... A gyerekkel ugyan nem kiabáltam -de csak vele nem.
Viszont lassan, de múlik, és ez jó. Nekem is, meg mindenki másnak is körülöttem! :)
Szóval lesz ez még jobb, kitartás! :)

RneIcus írta...

Én általában zugolvasok, de azt nagyon :) Imádom az írásaidat, a receptjeidet és most örülök- bocsánat-, hogy nem csak én vagyok így. A környezetemben senki nem számol be ilyesmiről, már komolyan kedztem azt hinni én vagyok az egyetlen anya a világon akinél ez a hullámvölgy nagyon gyakori. De megnyugodtam, hogy még sem :)
Egyébként nekem is akkor rosszabb mikor céltalannak érzem magam, mikor semmi más nincs, csak a mosogatás, főzés, takarítás, mosás, vasalás, jaték a gyerekkel,lehetőleg napi 24 órában. Mikor dolgoztam sokkal jobban voltam. Mielőbbi jobbulást neked! (és másoknak is)

Maimoni írta...

Ági, nekem is sokszor eszembe jut, amikor elordítom magam, hogy na, ha ezt ismerősök hallanák, el sem hinnék, hogy én voltam... Van ilyen. Amikor nagyon kikészülök, a szemem mellett rángatózni szokott valami. Onnan tudom, hogy akkor ez már nemcsak hormon, tényleg kész vagyok...:)))