Zöld, zöld, zöld




Készültem, nagyon készültem. Azt képzeltem, hogy a világ végére megyünk, ahol minden sötétbarna, nyugodt, méltóságteljes és komoly. Ezzel szemben minden zöld volt, harsogóan, robbanóan, elmosódottan zöld. Ahol naponta háromszor esik az eső, aztán meg ragyog a nap. És nem a világ vége, egyáltalán nem elhagyatott, nagyon is élő, mozgalmas hely ez az Őrség.

Elmélyülésre, befordulásra, szemlélődére nem igazán maradt tér, hiszen a gyerekek egyelőre nem kompatibilisek a túrázással, csendes, nézelődős sétával. De mentünk, talán túl sokat is, nézelődtünk, kóstoltunk és beszélgettük. Mindenről szép sorjában.

6 megjegyzés:

nana írta...

dejó! nagyon szeretk ott lenni! :) várok.. szép sorjában :)

"saját levében" írta...

Dödölle, gánica, tökmagolaj - megvoltak?

szepyke írta...

Mi van a kecskével?
Már találkoztatok?
Apukámat nem láttad? :DDD

duende írta...

Felénk jártál, és nem is szóltál?! :))

Én is várom a beszámolót! :)

Ági, aki főz írta...

Saját levében, a gánicán kívül minden kipipálva, ahogy említettem, szépen sorjában.

Szepyke, kecske is meglátogatva. Apukádat nem láttuk, sem a sok macskát.

Duende, azt hittem még balcsizol.

napmátka írta...

Tényleg varázslatos! Lesz kép a kecskédről is, no meg a farmról?