Előétel

Én mindig csak az előétel vagyok. Jön, mondja, hogy szeret, aztán megy. Már a látszatra se ügyel. Tudja, hogy tűröm. Én már nem tudom miért. Azt mondja "az asszony". Így mondja a fülem hallatára. És én mi vagyok?
Próbálom behálózni, elkápráztatni, de mindig elmegy. "Jaj, mucuskám, ne főzzél nekem semmit. Nem ehetek belőle sokat, tudod, az asszony gyanút fog, ha nem szedek kétszer a tökfőzelékből. Te jó ég, milyen finom ez a rákkoktél, hol tanultál te ilyeneket? Van még abból a jó kis francia konyakból?"
És én már leszoktam a rendes terítésről, a rendes vacsoráról. Hivatásos előétel lettem, felszolgálom magam neki meg a apró kis falatkáimat, kortyni aperitívet, hogy felviduljon, hogy beinduljon. Mert imádja kóstolgatni a kis különlegességeimet, a sós, az édes, a savanyú, a csípős apró kis meglepetéseit, az ízek falatnyi villámlásait. Na, meg engem, azt mondja, igazi ínyencség vagyok, de. Deee! Józanabb pillanataiban azzal jön, hogy nem hagyhatja oda amit húsz év alatt felépített, az üzemet meg a boltot.
Aztán a múltkor egy kicsit több volt a konyak, édesbúsabb a hangulat és a szememre vetette, hogy túl különleges vagyok. Hogy velem nem lehetne élni, túl finom vagyok, de ha minden nap velem lenne, éhen halna és sohasem lakna jól. Az ínyencségek nem arra valók, hogy felzabálják őket, mondta ő. Így aztán továbbra is maradok előétel, (ét)vágygerjesztő.

16 megjegyzés:

duende írta...

Nagyon jó.
És ismerős.

trinity írta...

Nagyon tetszik....Találó írás!

Vesta írta...

Micsoda írói vénád van!!!

lúdanyó írta...

Ez nagyon jó lett!

szepyke írta...

Ez így igaz, előétel, étvágygerjesztő... milyen igaz!:)

zazálea írta...

Ez most vajon az a szituáció, amire gondolok? Mert ha igen, akkor jó, hogy jól írtad meg, de ezen túl is nézek és az nem annyira jó.
De az is lehet, hogy félreértek valamit. :o(

Névtelen írta...

Hűha! Gratulálok, ez nem semmi. :)
Imádtam ezt a néhány sort. :)

Ági, aki főz írta...

Ez nem én vagyok, csak úgy valaki... egy előétel szerepbe szorult valaki.

trinity írta...

Ági,
én tudtam, hogy nem Te vagy...
De ettől még vannak sokan így...Sajnos. Pocsék egy érzés lehet..
Nagyon jól írsz!
Kérhetünk ilyesmit máskor is????

RneIcus írta...

WWWWOOOOWWWWW! Én amolyan zugolvasód/ rajongód vagyok, de most muszály volt! Ez nagyon nagyon jó!! Imádom!

Zazálea írta...

Megkönnyebbülés és öröm! :o)))) Én (sajnos) ismerek ilyen családokat, életeket, így a beleérző képességem megint működött. :o(
Fellélegzés.

napmátka írta...

Pompás írás!:)

Cukroskata írta...

Remek írás, sokan vannak, akiknak ilyen az élete. Előételnek lenni jó is, rossz is :-) :-(

Anta írta...

Túl sokáig voltam előétel... Majd miután főétel lettem, már valahogy egyikünknek sem ízlett annyira ez az egész. Mégis együtt vagyunk... Talán várunk arra, hogy visszatérjen a régi zamat.

Ági, aki főz írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Ági, aki főz írta...

Úgy tűnik nagyon a közepébe trafáltam ezzel az előételes témával.