Szabadka: keresztelő, Ravel, vadas


Ismét lehurcolkodtunk Szabadkára, ismét egy keresztelő volt a családunkban. Ezúttal a Ravel nevű cukrászdában ettünk egy jót. Ez a hely kétségkívül a város egyik ékessége, de valahogy mindenkinek az a kényszerképzete támad vele kapcsolatban, hogy túl drága. Viszont a sütemények! egyszerűen mennyeiek. Talán azért is tetszik annyira, mert nem a hagyományos vajas vonalat viszik, hanem a könnyedebb, tejszínes főzött krémes tortákat favorizálják. De van teljes kiőrlésű tésztás, gyümölcsös lepényke meg persze baklava is.


Amiről még némi örömódát szeretnék zengedezni, az Apu vadas nyula. Egyszer magam is készítettem valami hasonlót, de álljon itt a Nagyi eredeti receptje, aminél jobb nem igazán létezik.


Vadas nyúl zsemlegombóccal

Mi kell hozzá? Egy nyúl feldarabolva, petrezselyem gyökér, répa, hagyma, ecet, babérlevél, olaj, cukor, liszt. A gombócokhoz: 3 szelet szikkadt kenyér (vagy zsemle), 1 tojás, 1 dl tej, 1 dl víz, 20 deka liszt, só.

Hogyan készül? A páchoz felkarikázzuk a zöldségeket, annyi vízben, ami ellepi felforraljuk, hozzáadjuk az ecetet és babérlevelet, ebben érleljük a nyulat. A húst - akár több nap elteltével – lecsepegtetjük, leszárítgatjuk és kevés olajon pirosra sütjük.
A pác leszűrt hozzávalóit a babérlevél kivételével összeturmixoljuk, kevés vízzel hígítjuk a kívánt sűrűségűre. Kevés olajon cukrot és lisztet pirítunk, felöntjük az átpasszírozott páccal, sűrűre főzzük. A húst ezzel a mártással leöntve tálaljuk.
A gombócokhoz a kenyeret felkockázzuk és serpenyőben megpirítjuk. A többi hozzávalóból galuskatésztát keverünk és a kenyérkockákat beleforgatjuk. Kanállal forró vízbe szaggatjuk és puhulásig főzzük. Érdemes egyet kiemelni és félbevágva megszemlélni állapotát.

3 megjegyzés:

duende írta...

Imádom a a vdast, nálam is van a blogon. Hasonlóan készítem, úgyhogy el tudom képzelni, apukádé is mennyei finom lehetett! :)

Nálam olyan ember ette meg a vadast - két hatalmas tányérrral - aki soha életében nem szerette. A vadhúst meg végképp nem, és akkor éppen őzből csináltam. Szóval csak úgy falta a vadasomat, öröm volt nézni! :)))
Imádom mikor megrögzött nemszeretem-embereknek be tudom bizonyítani: csak azért nem szereti, mert még nem evett jót az adott ételből.
Sok ilyen tér9itésem volt már, egyszerűen szórakoztat és persze örül a szívem, a kisördög meg vigyorog! :)))

Ági, aki főz írta...

Térítés, ez jó!

erős ildikó írta...

Nálunk is vadasan készült régebben a nyúl, néha-néha. Megmondom őszintén, nekem picit édeskés a húsa, viszont párom imádja. Én meg a zsemlegombócért vagyok oda...