Narancsos borleves


Mit ér egy izmos vasárnapi ebéd leves nélkül? Nem sokat. Tegnap azonban úgy fél 11 tájban kellett rádöbbennem arra, hogy semmi hagyományos levesnek való nem található a frizsiben, a konyhában, de még a kamrában sem.
Így készült el a korábban a TV Paprikán látott narancsos borleves. Bor - mint alapélelmiszer - az mindig van nálunk itthon. Télvíz idején pedig narancs is akad. Ha másként nem, hát dobozos lé formájában. Így készült el ez a desszertnek is beillő krémleves.
Mi kell hozzá? 5 dl fehérbor (én Chardonnay-t használtam), 5 dl narancslé (nálam a frissen facsart változat a nyerő), 1 vaníliarúd, 2 tojás sárgája, 2+1 evőkanál cukor, 3 dl tejszín, 2 evőkanál liszt, 5 deka mandula forgács.
Hogyan készül? A narancslét, bort a beledobott, kikapart vaníliarúddal együtt felforraltam. A tojást a cukorral kikevertem, hozzáadtam a tejszínt, majd a liszttel is simára kevertem.
A narancsos léből kihalásztam a vanília rudat, lehúztam a tűzről és szűrőn keresztül, időközben kevergetve öntöttem bele a tojásos habarcsot. Ehhez a művelethez szükségem volt még egy pár segítő kézre is, amellyel sajnálatos módon nem rendelkezem. Ez után pedig a lábas visszakerült a tűzhelyre én pedig odaragadtam mellé, hiszen nem akartam, hogy csomós legyen a végeredmény. Ezért aztán szorgalmasan kevergettem, míg felforrt és picit besűrűsödött a levesem.
Tálalás előtt egy másik serpenyőbe szórtam egy evőkanál cukrot és az olvadó, barnuló cukorban pirítottam meg a mandula forgácsot, amelyet a leves tetejére szórtam.
A végeredmény kellemesen savanykás, valóban megfelel az étvágycsináló előételekkel szemben támasztott követelményeknek, ugyanakkor kifinomult és izgalmas, éppen megfelel az anyós elkápráztatására.
A teljes trakta ismertetését most kihagynám, de halkan megemlíteném még a pirított sertésmájat, amelyet lilahagymával és sült almagerezdekkel tálaltam. Aztán meg csak pihegtem jóllakottan, amíg az én drága, egyetlen és utánozhatatlan szerelmem eltakarította a konyhám romjait. Idézem: „Ha máskor is főzöl ilyeneket, megtartalak.” Milyen bíztató.

3 megjegyzés:

duende írta...

Megvettem! :)

Névtelen írta...

Köszi az ötletet!
Liszt helyett vaniliás pudingpor, ill.a karamellizált cukorba a mandula helyett, mazsola került (ezek voltak itthon) de felséges finom lett ! Ma kipróbáltam! :)
Boldog Karácsonyt!

Ági, aki főz írta...

Köszönöm, Neked is boldog karácsonyt és igazán örülök, hogy jól sikerült.