Kenyérnek indult

... fahéjas kalács lett belőle.
Mostanában, amikor a gyerek felidegesít, nekiállok kenyeret sütni, vagy valami süteményt, lehetőleg édeset. Most is nekiláttam, szórtam a hozzávalókat a keverőtálba, de megszaladt a cukor. Volt már benne 15 deka kukoricaliszt, 30 deka finomliszt, 2 evőkanál tökmag olaj, 1 csomag száraz élesztő, 1,5 dl kézmeleg víz meg pár evőkanál cukor.
Ekkor még úgy gondoltam, hogy jó, akkor legyen belőle almás sütemény. Aztán elmentünk a játszótérre, hagytam kelni a tésztát. Persze előtte jól megdolgoztam - ez a legjobb része az egésznek.
Mire hazaértünk, a fejemben már készen állt a terv, nádcukrot, fahéjat és vajat tettem a tésztára, felsodortam és úgy sütöttem meg. Mielőtt bedugtam a sütőbe még kelesztettem így megformázva is egy fél órácskát. Egy kicsit bevagdostam, ettől a fiam szerint olyan napocskás lett.
A sütés félidejében rálocsoltam 1 dl tej és 2 evőkanál porcukor keverékét. Ez lefolyt az oldalán és nagyon finoman karamellesre sült. Legközelebb hagyok helyet a tekercsen belül is, hogy több legyen a lesült része.
Finom puha, illatos kalács lett, bár a kukoricaliszttől kicsit morzsálódós. A sütőből kivéve mennyei volt, de ma reggel se rossz még. Tejeskávéhoz vagy éppen karamelles tejhez találták ki.


3 megjegyzés:

"saját levében" írta...

Jobb ha a tésztát dolgozod meg, mint a gyereket!

Ági, aki főz írta...

Hát ez az, tiszta stresszoldás.

napmátka írta...

Gondolom, hatékony terápia!:-)
És ez a kalács annyira mutatós! Az illatát is érzem e virtuális térben!