"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban." Azt hiszem nem olvastam ennél zseniálisabban elkezdett könyvet. Talán csak az "Uram, a késemért jöttem!" kezdetű párbeszéd vetekszik vele. Rejtő Jenő meg az általa teremetett Levin és a többi szereplő fogalom. Nem az amit esznek, hanem ahogy. Az a kispolgári rácsodálkozás a nemes konyhák teljesítményére.
Meg aztán ott van Cserna-Szabó András is, aki az ezredfordulón kicsavarta, groteszkbe tekerte a has történeteit a Levin körúton. Persze, említhetném Krúdyt, Kosztolányit is. Az ő bolyongásaik azonban egy régmúlt világról szólnak, ma már hiába kutatom Óbuda kockás terítős vendéglőit, nem lelném meg sehol. És ők csak a magyarok.
Az elmúlt egy hónapban csak olvastam és olvastam. Faltam a könyveket, hahaha. Amióta Piszke kitalálta a témát, egyre csak nőtt-növekedett az egyszer már elolvasott, most újraböngészett könyvek halma. Ezt is szerettem, meg azt is. Ebből is jó lenne főzni, meg abból is. De hiába másztam meg újabb és újabb könyv-halmokat, maguk folyton visszagurultam. Agyonnyomtak a mértéktelenül nagy adagban érkező betűk. Szó mérgezésem lett, megfeküdték a gyomromat a mondatok.
Pedig imádom, ahogy Joanne Harris kibontja a történeteket, és mintegy mellékesen főz valami csalogatót. A Csokoládéja nyomán ezrek gondolhatták azt, a csokoládébolt lehetne életük álma. Ő mutatta meg nekem, hogy a csokoládé térképen a Milkán túl is van élet, méghozzá micsoda gazdag, chilivel és egyéb furcsaságokkal sűrűn benőtt dzsungel. A Szederbor laikus alkímiája, a dohos pincéből napvilágra kerülő "különlegességek" émelyítő, nyugtot mégsem hagyó ragacsossága, az Ötnegyed narancs héjjának fanyar zamata hosszú napokig az elmémbe ragadt.
A szerelem étkében újra felfedeztem, hogy az olasz konyha nem spagetti és pizza, hanem annál sokkal több, dúsabb, kiismerhetetlenebb. Szarvasgombáról, apró nyúltetemekről, belsőségekről meg articsókáról álmodtam éberen is. Lily Prior La cucinájában meg még mélyebbről, mondhatni zsigerből ismerkedtem tovább az olasz konyhával, és szó se róla, kedvet kaptam, hogy éjszaka nekilássak a gombával, hagymával, májjal, sonkával, paradicsommal elkevert, omlós tésztába töltött makaróni-torta elkészítéséhez. Persze végül inkább lázálmos zuhanásba menekültem.
Megnyugtatásul Frances Mayest hívtam, aki szelíden, bölcsen vezetget a Napsütötte Toszkána dombjai között. Nyugodt, lassú tempója mégis 2001 óta tartó vágyakozást ébresztett bennem, hogy oda egyszer nekem is el kell majd jutnom. Addig is, amíg ez az elmémben százszor eljátszott, kiszínezett utazás teljesül, beleásom magam az élesztő rejtélyébe, és sütök néhány Francia kenyér inspirálta kenyeret. Vagy néhány gyilkolászós süteményt a kissé igénytelen, de végül is szórakoztató Joanne Fluke által megihletve.
Esetleg Julia Child nyomába eredek és ismét csak bejárom Olaszországot, na meg az amerikai tévéstúdiók világát és közben remélem nem ez lesz számomra Az utolsó falat. Hiszen még végig kell ennem Julie-val Julia egész szakácskönyvét, szigorúan egy év alatt. És közben a bontott csirkék és a szexuális erőszak áldozatai közötti összefüggések, illetve a velőscsont által gerjesztett fura érzések megfejtésére is kell, hogy maradjon némi időm.
Ha pedig igazán mélyre akarok süllyedni a bűnös élvezetek világába, hát előveszem A hús bűneit, falok vagy éppen őrül fogyókúrába kezdek, hogy még jóllakjak, mielőtt lecsap az elkerülhetetlen halál.
De inkább a halál, mint, hogy újra kezembe vegyek néhány könyvet. A Cooking for Mr. Latte végtelen unalmával talán csak egy műtét előtti altatáshoz lehetne alkalmas, szórakozásra semmiképpen. Az Ételkóstolót pedig végső elkeseredésemben is csak tűzgyújtásra szánnám, olvasásra semmiképpen. Az ajánlóban ígértektől ellentétben, ez a verejtéktől bűzlő, vértől iszamlós, minden második lapján hányingerig fokozódó undort keltő tákolmány semmiképpen sem érdemli meg, hogy felkerüljön a gasztro-regények terjedelmes és egyre csak bővülő listájára. Csak arra kell vigyázni, hogy ez a terjedelmes könyvhalom rám ne boruljon egy óvatlan pillanatban.
Ui: Receptek, ha addig élek is, holnap vagy holnapután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése