Töredelmesen bevallom, hogy fogalmam sincs, milyennek kellene lenni a hivatalos, olasz pizzának. Csak azt tudom, hogy én hogyan szeretem: ropogós vékony tészával, sok izgalmas feltéttel.
Szombaton két barátnőmnek tálaltam fel az alábbiakat, ezek a mennyiségek tehát pont elegendőnek bizonyulnak 4 embernek, akik azért semmiképpen sem rendelkeznek feneketlen bendővel.
Mit használtam? fél kiló liszt, (nálam sima fehérliszt), 1 csomag szárított élesztő, 1 kiskanál cukor, fél kiskanál só, 3 evőkanál olíva olaj és 3 deci víz.
A hozzávalókat egyszerűen egy keverőtálba szórtam, a dagasztóspirált vagy 5 percig hagytam dolgozni. Aztán a tészta álldigált a pulton úgy fél órát, egy törlőronggyal letakarva.
Sütés előtt vékonyra nyújtottam a tészát. Részemről esélytelennek tűnik egyelőre, hogy valami csinos kör alakú képződmények kerüljenek ki a kezem alól. Általában formátlan amőbára, jobb esetben valami ovális alakzatra kerültek az alábbiak.
A pizzák tetejére:
1. Összeturmixolt, oregánóval ízesített, hámozott paradicsom, sonka, olajbogyó és mozarella.
2. Szintén a fenti paradicsomszósz, ezúttal tonhallal, bébispenót levelekkel és reszelt Trappistával.
3. Lilahagymából, lassú forralással főzött lekvár, balzsamecettel ízesítve. Erre pedig kedvenc fehérpenészes, francia kecskesajtomat pakoltam. Vitán felül ez utóbbi kombináció volt az est verhetetlen sztárja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése