Himalája só



De miért kell nekem mindig kísérletezni?



Olvasom itt is meg ott is, hogy a sós karamell valami trendi dolog. Aztán kaptam az én drágámtól egy zacskó gyönyörűséges Himalája sót, ami tisztára olyan, mintha valami ékszer-alapanyag lenne.

Azt gondoltam, ez az a pillanat, amikor megsózok egy süteményt. Valami Florentin szerűségre törekedtem, végül almás lett belőle.

Érdekes módon most a drágám volt, aki nem ráncolta szemöldökét, hanem bőszen falatozta, miközben én magamat ostoroztam. Viszont a tésztája egészen fergeteges lett, így a receptet idevésem.



Almás sütemény


Mi került a tésztába? 30 dkg liszt, 1 kiskanál sütőpor, 1 csipet só, 18 dkg vaj (tejmentes margarin), 5 dkg porcukor, 1 tojás, 1 evőkanál hideg víz. A tetejére: 3 alma, 10 dkg méz, 5 dkg kesudió, (és az inkriminált nagyszemű só - abszolút kihagyható).


Hogyan készült? A tészta hozzávalóit hidegen összemorzsoltam, gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Legalább fél órát kell pihentetni a hűtőben. Kinyújtottam és 10 percig elősütöttem.


Közben az almát felkockáztam, üres serpenyőben addig pirítottam, míg kicsit megpuhult, ráöntöttem a mézet és hagytam, hogy kicsit karamellizálódjon.


Mozsárban összetörtem a sót és a kesudiót, ezt az almához kevertem és az egészet az elősütött tészta tetejére kentem. Még nagyjából 15-20 percig kell sütni.

9 megjegyzés:

"saját levében" írta...

És érződött rajta az elveszített hegymászócsákányok rozsdás íze?

Ági, aki főz írta...

Az nem, de a jeti lábnyomát felfedezni véltem. (Kacsint)

trinity írta...

Ági, lehet, hogy mi vagyunk túl konzervatív ízléssel megáldva...Fene vigye: az almás sütit én is édesen szeretem...
A jeti lábnyomát meg inkább megnézem:))))

anyahajó írta...

Napok óta ilyenre készülök - persze só nélkül. Lehet, hogy ha már holnap úgyis spenótos quiche lesz, akkor egy füst alatt megcsinálom ezt is?

marmalade írta...

Na így jár az, aki folyton csak postolni akar, de nem halad a blogjával... Én mondjuk a himalája sót szerettem volna dicsőiteni. Már pár hónapj teljese rá vagyok kattanva és leváltottam vele a tengeri sót!

Ági, aki főz írta...

De mégis mihez használod? Salátákon, előételeken nagyon jól mutathat ez a nagy szemű só, de egy levesbe csak nem főzném bele, vagy igen?

napmátka írta...

Engem nagyon érdekel ez a sós almás süti - feltéve, hogy a só nem marad ilyen nagy darabokban, és nem ropog a fogam alatt. Végülis az édes sütikbe is teszünk egy kis sót, attól az igazi...Itt legfeljebb az arányok mások.
Tényleg érdekel az ilyen ízvilág, kerítek rá alkalmat majd, hogy kipróbáljam. Viszont sós karamell ugye nincs? Feltételezem, nem is lehet karamellizálni...
Vagy a cukorból készültet sózzuk meg? Ez viszont már túlzás lenne nekem. De a sós almás továbbra is jöhet!

Ági, aki főz írta...

A mostani Magyar Narancsban a C&V pont a sós karamellről értekezik, azt hiszem jövő héten fel is teszi majd a blogjára, ott után olvashatsz.

Én ehhez a sütihez mozsárban összetörtem a sót a kesudióval együtt. De azt hiszem kicsit túl sós lett, lehet érdemes először tészta nélkül kipróbálni, hogy neked hogy állnak össze az ízek.
Az almát köretként pl. én nagyon szeretem kifejezetten sós, húsos kajákhoz.

marmalade írta...

Én a Himaláya sót levesbe, főzelékbe de salátára is teszem, mert nálunk most csak ilyen van. De kétféle; van ez a kristályos nagy szemű és egy finomított bio-verzó.