A blogger, akinek üres a hűtője

Amikor a múlt héten a hugicám odavetett megjegyzése úgy hangzott, hogy "neked tiszta üres a hűtőd". Még csak picit felpaprikázódtam. Aztán jött ez a blog-lavina, amiben mindenki kinyitogatta saját hűtőjét, majd megmutatta, hogy milyen ínyencségeket halmoz fel az éhhalál ellenszereként, konkrétan összeomlottam.

Lefotóztam ugyanis a sajátomat, és rá kellett döbbennem, hogy gyakorlatilag tényleg üres. El is határoztam gyorsan, hogy lesz egy "előtte" és egy "utána" fotó is, a piacolás megejtését követően.

A piacolás pediglen mára volt betervezve. De előtte bementem a szemben lévő postára. Ahol is szó szerint kidőltem a sorból. Illetve az elmotyogott segélykérésemre alám toltak gyorsan egy széket, mielőtt teljesen elsötétült a világ és hoztak egy pohár vizet az igencsak aranyos, kedves és aggódó postai alkalmazottak és ügyfelek.

Ezek után örültem, hogy haza tudtam önnönmagamat és egyre termetesebb hasamat vonszolni, vásárlásról szó sem lehetett.

De akkor mégis mit eszünk mi? Szerencsére ott van ugye a mélyhűtő, dugig húsokkal és zöldségekkel. Ha ugyanis látok valahol egy csinos húsdarabot, azt rögtön megveszem, porciózom és mehet a fagyasztóba. Ugyanez az eljárás bárminemű maradékkal is, aztán tényleg csak elő kell kapni.

A kamrának kinevezett fiók és két polc, bár szerény mennyiség befogadására képes, a felhalmozott szárazáru és konzerv mennyiség alapján úgy saccolom kitartana egy havi karantén esetén is.

Ami a hűtő tartalmát illeti. Nos, bor mindig van néhány üveggel. Most éppen két fehér és egy rozé a nyár jegyében. Tejjel is jól állunk, most éppen háromféle is forgalomban van - kettő ebből bio. Tejtermék amúgy is akad rendesen, most is látok joghurtot, vajat, tejfölt. (A margarint viszont utálom - szigorúan kitiltva! Sőt általában hasonló elbánásban részesítem a különböző vajkrémnek, sajtkrémnek titulált dobozokat is.) A dobozos habtejszín meg a főzőtejszín is az alapfelszereltség része. Néha flakonos tejszín is előfordul. A gyerek például imádja, ha a szájába fújom. (Fura ízlésű népek vagyunk, hiába.)

Tojás, mindig jól jön. Elég sokat sütök, meg aztán a bundáskenyeret, rántottát is imádjuk. Általában van valami felvágott is itthon. A vajtartó mellett látható némi karajként árusított élelmiszeripari végtermék csomagolása.

Ezen kívül rengeteg üvegcse tölti be az űrt. Lekvárok, innen-onnan, most éppen ribizli meg mennyei szilva. Egy üveg földimogyoróvaj - a hugicám egy éves amerikai évének legmaradandóbb lenyomata. Bolgár paprikakrém, hasonló az ajvárhoz, de krémesebb. Aszalt paradicsom. Az ajtóban szójaszósz, ketchup (szerintem nem annyira ciki, bár inkább a férjem eszi), mustár, kapribogyó, savanyú uborka, pesztó (szerintem ebből se ciki a gyári, főleg ha finom).

Ahogy elnézem a felhozatalt védekezésül mindenképpen meg kell még említenem anyóspajti rajtaütésszerű hűtőfeltöltési akcióit. Néha csak úgy beállít egy zacskónyi élelmiszerrel, természetesen a saját ízlése alapján válogatva. Ezt persze alapvetően nem bánom. Nyáron (csókolom a lába nyomát is ezért) saját termesztésű zöldségek tonnáival lát el, jelenleg madársaláta és uborka rejtőzik az alsó rekeszekben. A baj ezzel csak az, hogy totálisan tervezhetetlenné teszi a beszerzés-feldolgozás-fogyasztás általam felállított stratégiáját, illetve hatalmas fejtöréseket okoz időnként a tényleg súlyos kilókban mérhető ellátmány feldolgozása.

Szemfülesek talán arra is rájöhettek már, hogy arról a felső polcon található sárgás, füles valamiről eleddig mélyen hallgattam. Nos, az is anyóspajtitól származik. Elvileg minden reggel családilag nagy kortyokat kellene belőle innunk, ez ugyanis aloe vera gél. Még fel sincs bontva, mert konkrétan rosszul vagyok a szagától, az ízéről nem is beszélve, akármilyen egészséges legyen is. Szóval psszt! Erről egy szót se a férjem anyjának!

Ezek után talán mégsem olyan nagy csoda, hogy nem halunk éhen. És nini, felfedeztem, hogy egy titokzatos fehér tálka is meghúzódik a képen. Ebben éppen almakompót rejtőzik, de tegnap például főtt rizst, előtte meg gulyáslevest kellett volna írnom. Ez a gyorsan mozgó készlet-szekció.

Ja, és természetesen nálunk is akad némi lázcsillapító kúp. Ez már lassan a kisgyerekes családok védjegyévé is tehető.

Na jó, gyorsan becsukom a hűtőt, mielőtt ez a kevéske kaja is meggondolja magát és megszökik.

Nincsenek megjegyzések: