Szenvedélyes viszony

Miről írhatnék így Szent (konzumorgia) Valentin előestéjén? Szenvedélyemről, amely nem férjemre irányul, hanem annál sokkal bűnösebb, de egyáltalán nem titkos. Egyszerűen imádom a csokoládét, minden létező formájában. Vagyunk ezzel így néhányan. Ugyebár?
Az utóbbi időben azonban már nem a mennyiségre, a napi egy betevő táblára utazom, hanem a tömény élvezetet keresem. Félénkségemet végül leggyőzve eljutottam a csilis csoki megszerzéséig, majd megkóstolásáig. A Zotter nevű ausztriai manufaktúra valóban mennyei dolgokkal bombázza az ember fantáziáját. Ananász és paprika, vérnarancs, stb. De térjünk vissza a csilishez.
Bevallom féltem. Kezem enyhén megremegett, ahogy a letört darabkát a számhoz közelítettem. A kockázással el nem rondíott 75 grammos tömböt vékony rétegben borítja a (fair trade útján érkező) keserű csokoládé. Alatta habos, trüffel jellegű krém rejtőzik. Első nyalintásra kellemesen édes-keserű, amolyan tökéletes csokoládé íz.
Az ember meglepődik, egy pillanatra megáll. Hol a csili? Aztán nyeltem egyet és jött a forróság, végig a szájüregemben, a torkomban. Nem tolakodóan, de zavarba ejtő erőteljességgel. Késleltetett élvezet. És nem lehet abbahagyni, amíg el nem fogy a tábla.
Ez valóban egy olyan étel, ami megérdemli, hogy kiírjam: csokoládé. Nem lehet egyszerűen csak lecsokizni. csoki

Nincsenek megjegyzések: