Egyrészt a gyermek táplálása egyre kevésbé alapozható pusztán a szervezetem által megtermelt tejre, így ideje volt kutatni egészséges források után. Másrészt csicseriborsó konzerv utáni kutatásom során mint lelőhely lehetőség merült fel eme piac neve. Nosza, el is látogattam nyomban a szombat délelőttönként a MOM művelődési ház mögött működő Ökopiacra.
Már amikor két saroknyira megközelítettem a helyszínt, feltűnővé vált a fonott kosárral közlekedők nagy aránya, így egyszerűen csak követtem eme speciális embertípus vonulási irányát. Őszintén szólva meglepődtem a bio termékek iránti érdeklődés ilyen mértékű megnyilvánulásán. A bio boltok számomra némileg misztikus kínálatából ugyanis eddig főként a rizst vagy a lisztet mertem bevállalni. Na de majd most! Csatasorba állítottam jól megtömött pénztárcámat és teszteltem.
A bulátás, tönkölyös, teljes kiőrlésű vonal itt is erőteljes piaci részesedéssel bír. (Értitek, piaci részesedés, höhöhö.) És ez az ami engem valahogy nem hoz lázba. A becsület kedvéért azért vettem egy tönkölybúzás kiflibe töltött csicseriborsókrémes szendvicset, egy szintén tönkölyös kenyeret és egy mézes-krémes néven aposztrofált, szemre meglehetősen csalogató sütit. A bajom ezekkel a termékekkel elsősorban az állag, ez a fajta kenyér és tészta ugyanis rágós, nekem túl tömör és hát valljuk be még a tetejében íztelen is. Ez van, nem lettem rajongó.
A zöldség-gyümölcs felhozatal így tél végén amúgy is szegényesre satnyul, bio termelés esetében pedig ez még látványosabb méreteket ölt: göcsörtös almák, répák és néhány árva sütőtök. Ezt a témát tehát szkippeltem, de tavaszra visszatérek az ügyre, zsenge spenót, újhagyma és retek után vágyakozva már most is.
A piaclátogatásomat végül az mentette meg, hogy akad itt húsos és tejes bódé is. Bár a húst és a tejtermékeket egyaránt aranyárban mérik, kóstolónak jól bevásároltam. A gomolyatúró meg a körözött pont olyanra sikeredett, amilyennek lennie kell. Sajnos a disznósajt és a kenőmájas valahogy alulmúlta elvárásaimat. Már megint az íztelenséggel akadtak gondjaim. Mindegy, beszereztem még egy szép darab mangalica karajt, ami egyelőre a mélyhűtőben várja színre lépésének időpontját.
Kecsegtető ötlet, hogy lehet előrendelni például bélszínt vagy bárány combot, ha az ember sátorosabb méretű ünnepekre készül. Azt hiszem előbb-utóbb élni is fogok a lehetőséggel. Ezer éve szeretném már ugyanis kipróbálni a szürkemarha bélszínjét. (6 ezerért a hülyének is megéri, de étteremben egy picurka szeletkéért kérnének el ennyit)
És ugye, amiért mentem, azt meg is kaptam: Szereztem végre csicseriborsó konzervet, amelynek felbontását egyre türelmetlenebbül várom. Remélem a golyóbisok a dobozban legalább ennyire várják a találkozást.
Már amikor két saroknyira megközelítettem a helyszínt, feltűnővé vált a fonott kosárral közlekedők nagy aránya, így egyszerűen csak követtem eme speciális embertípus vonulási irányát. Őszintén szólva meglepődtem a bio termékek iránti érdeklődés ilyen mértékű megnyilvánulásán. A bio boltok számomra némileg misztikus kínálatából ugyanis eddig főként a rizst vagy a lisztet mertem bevállalni. Na de majd most! Csatasorba állítottam jól megtömött pénztárcámat és teszteltem.
A bulátás, tönkölyös, teljes kiőrlésű vonal itt is erőteljes piaci részesedéssel bír. (Értitek, piaci részesedés, höhöhö.) És ez az ami engem valahogy nem hoz lázba. A becsület kedvéért azért vettem egy tönkölybúzás kiflibe töltött csicseriborsókrémes szendvicset, egy szintén tönkölyös kenyeret és egy mézes-krémes néven aposztrofált, szemre meglehetősen csalogató sütit. A bajom ezekkel a termékekkel elsősorban az állag, ez a fajta kenyér és tészta ugyanis rágós, nekem túl tömör és hát valljuk be még a tetejében íztelen is. Ez van, nem lettem rajongó.
A zöldség-gyümölcs felhozatal így tél végén amúgy is szegényesre satnyul, bio termelés esetében pedig ez még látványosabb méreteket ölt: göcsörtös almák, répák és néhány árva sütőtök. Ezt a témát tehát szkippeltem, de tavaszra visszatérek az ügyre, zsenge spenót, újhagyma és retek után vágyakozva már most is.
A piaclátogatásomat végül az mentette meg, hogy akad itt húsos és tejes bódé is. Bár a húst és a tejtermékeket egyaránt aranyárban mérik, kóstolónak jól bevásároltam. A gomolyatúró meg a körözött pont olyanra sikeredett, amilyennek lennie kell. Sajnos a disznósajt és a kenőmájas valahogy alulmúlta elvárásaimat. Már megint az íztelenséggel akadtak gondjaim. Mindegy, beszereztem még egy szép darab mangalica karajt, ami egyelőre a mélyhűtőben várja színre lépésének időpontját.
Kecsegtető ötlet, hogy lehet előrendelni például bélszínt vagy bárány combot, ha az ember sátorosabb méretű ünnepekre készül. Azt hiszem előbb-utóbb élni is fogok a lehetőséggel. Ezer éve szeretném már ugyanis kipróbálni a szürkemarha bélszínjét. (6 ezerért a hülyének is megéri, de étteremben egy picurka szeletkéért kérnének el ennyit)
És ugye, amiért mentem, azt meg is kaptam: Szereztem végre csicseriborsó konzervet, amelynek felbontását egyre türelmetlenebbül várom. Remélem a golyóbisok a dobozban legalább ennyire várják a találkozást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése