Jó bor, rossz film

Hát nem tudom. Talán bennem van a hiba, de untam, sőt utáltam ezt a lassú és bugyuta filmet. A Sideways (Kerülőutak) sikerei, Oscarja és kedvező kritikái mind arra buzdítottak, hogy egy álmos vasárnap estén, amikor a gyermek végre elaludt bevackoljam magam a tévé elé és élvezettel megnézzek egy jó filmet.
Adott ugye a story: a flancos Pinot kontra ócsó Merlot. Avagy a magas kultúrát képviselő, filozofálgató, ámde lecsúszott és enyhén szólva is szerencsétlen tanár kontra a jól kereső, minden útjába kerülő nővel összefekvő reklám „színész”. Ahogy azt az amerikaiak elképzelik. Na meg a borkultúrát. Erőteljesen kommercializálva mindent. Szájbarágósan érthetőre kalibrálva.
És azok a frappánsra és magasröptűre tervezett monológok a borról meg a szerelemről. Hát nem Hamvas szólalt meg a vásznon, attól tartok.

A csalódás már az első tíz perc után elkezdett motoszkálni a gyomrom táján, aztán egyre erősödött. Hogy miért tartottam ki a végéig? Fogalmam sincs. Talán, hogy módom legyen minél tovább élvezni egy valóban kitűnő terméket: Gál Tibor Pinot noir-ját. Bár az első pillanatban talán az élvezhetőnél egy kicsit több alkohol bukkant elő, negyed órányi levegőzés után, már csak a tökéletes selymesség maradt a pohárban, ami megmentette ezt az estét.

Nincsenek megjegyzések: