Egy kis indiai


Én azok közé a szerencsések közé tartozom, akik bár egyáltalán nem vágytak oda, mégis eljutottak Indiába. Azt a két hetet tartom még ma is életem talán legizgalmasabb napjainak. De arra is jól emlékszem, hogy szinte folyamatosan éhes voltam ott tartózkodásom alatt.
A nosztalgia pedig nagy úr, így néha újra szeretném átélni az ottani valószerűtlen érzéseket. Esetemben erre a legalkalmasabb eszköz az étel, így amikor hétfőn a Govinda közelében jártam, be is tértem egy kis batyunyi kaja megszerzése érdekében. A hangsúly sajnos a "kis" szóra került, mivel az árakhoz képest a mennyiség a kisbendőjű indiaiakra lett méretezve.
Az ízek persze jók, autentikusak: a vegetáriánus konyha lehetőségeihez mérten valódi élmény a keleti fűszerekben tobzódni. Szerencsére a csípősség épp az általam még elfogadhatónak ítélt szinten maradt, ami szerencsére hosszú mérföldekkel elmarad az anyaországban tapasztalható, mindent elborító torokégetéstől.
Megkóstoltam tehát egy kókuszos chutney-t (csátnit) és egy csicseriborsós főételt, illetve néhány lepénykenyeret hozzá. Finom volt, de azt hiszem legközelebb inkább nekilátok magam elkészíteni ezeket a finomságokat, nem tűnnek túlzottan bonyolultnak.
Ui: Ha valaki esetleg tudja, hol lehet konzerv csicseri borsót beszerezni, ossza meg velem. Imádom ezt a hüvelyest, de készre főzni egy 2-3 órás rémálom.

Nincsenek megjegyzések: