Linzerkarika


A linzerkarika a drágám és a mi családunkban is hagyományos karácsonyi sütemény, de én még sohasem csináltam. Most, hogy anyóspajti lábát törte, kénytelen vagyok e tekintetben is beszállni a készülődésbe.



Linzerkarika (szívesen)


Mi kell hozzá? 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, reszelt citromhéj, 1 citrom leve, 2 tojás sárgája és fehérje külön, durvára vágott dió a tetejére. Az összetapasztáshoz lekvár, ezúttal ribizliből.


Hogyan készül? A lisztet, cukrot, vajat és tojások sárgáját hidegen összedolgozzuk, citromlével és héjjal ízesítjük, esetleg egy pici rumot is adhatunk hozzá, majd legalább fél órára a hűtőbe tesszük. A hideg tésztát kinyújtjuk, kiszaggatjuk. A karikák felét megkenjük tojásfehérjével és dióval megszórjuk.


180 fokos sütőben sütjük ki. Gyorsan, alig 10 perc alatt megsül a tészta, nekem az első adag sikeresen el is szenesedett, úgyhogy tényleg figyelni kell.


A kihűlt tésztakarikákat lekvárral egymáshoz ragasztjuk. Állás közben egy picit visszapuhul és még finomabb lesz.


Anyu változata


Anyu a hagyományos linzerkarikát annyiban tartotta meg, hogy az alsó réteg valóban vajas tészta lett. Ezt megkente lekvárral, arra került egy réteg vékonyra nyújtott marcipán, némi étcsokoládéval bevonva. Végül mindegyiket egy-egy szép szem dióval díszítette. Tömény élvezet ez is.

Szenteste

Az első szenteste Budapesten. Az első, amit hármasban töltöttünk. Az első amikor nagy merészen nekiláttam az örök és megmásíthatatlan menünek. És tizenvalahány év óta az első, amikor nem jutottam el az éjféli misére.

De az ételek nyelvén megidéztem a Nagyi és Apu gondoskodását. Az ételek pedig meséltek nekem, azokról a gyerekként csodának látott estékről, amikor gondosan a hátsó szobában díszítettük a fát, ne látszon az utcáról. Amikor a kórházi pártvezetés gondoskodott arról, hogy szenteste biztosan a magyarok legyenek ügyeletben. Amikor évek során kőkeményre száradt szaloncukrok csüngtek a fán. Amikor a lemezjátszón recsegve forgott a Mennyből az angyal. Amikor még mind együtt voltunk.

Felsejlenek azok az esték a kilencvenes évek közepéből, amikor azért rimánkodtunk, hogy 24-én lehetőleg ne kapcsolják ki az áramot vagy a vizet.

Karácsony, amikor túlságosan friss gyásztól bénultan meredtünk magunk elé.

Karácsony, amikor négy hónapos fiacskámmal rohantuk körbe a Kárpátokkal övezett vidéket, hogy mindenki gyönyörködhessen benne.

Mindig, mindig ugyanazt ettük, ezen a szent huszonnegyedikei estén.

Az idén is mézbe mártogattuk az almát, a diót és a fokhagymát, hogy szépek, okosak és egészségesek legyünk jövőre is. Friss, zöld hajtatott búzát ugyan nem tudtam szerezni és a tésztát sem magam gyúrtam a halászlé mellé, de mennyei öröm volt a sűrű piros lébe belemeríteni a kanalat. Sikerült a krumplisaláta, sőt a lisztbe panírozott halszeletek húsa is omlós maradt.

Amikor pedig elindultam a kissé megkésett pásztorok miséjére, a hasamban ott rezgett életem első saját készítésű, tökéletes kocsonyája.

Végtelenül büszke vagyok magamra, amiért legyőztem minden félelmemet és nekiláttam. A hagyományos ételek számomra szentek, éppen ezért túlságos tisztelettel bánok velük, kishitű szerénységgel töprengtem hetekig, hogy vajon sikerülni fog-e. Sikerült. Most már végérvényesen az én feladatom, hogy a hagyományt megteremtsem a saját családom számára.

Utóirat: Nem éreztem szükségét annak, hogy receptjeimet előzetesen megosszam a széles nyilvánossággal, hiszen ezek az ételek akkor igazán jók, ha az évtizedek alatt családi tapasztalatokkal megtámogatott tanácsokkal együtt érkeznek. Lehetőleg telefonos segítséggel.

Utóirat kettő: Jézuskának a feltálalt ételek mellett egy gyönyörűséges borral is megágyaztunk ám, Szepsy 2006-os Furmintjával, az Úrágya dűlőből. Szebb nevet elképzelni sem tudok bornak erre a napra.

Boldog, boldog!!!


Minden olvasómnak, barátomnak és látogatómnak szeretnénk nagyon boldog, süteményillattal, rezgős kocsonyával, halászlével és pulykasülttel gazdag karácsonyt kívánni!



Ági


A tizenhathónapos és a Drágám közreműködésével

Begolyóztam


Na nem úgy! Csak éppen a karácsonyi készülődésben a legkisebb ellenállás felé mozdulva golyóbis-gyártásba fogtam. Sokféle készült, egyik mennyeibb, mint a másik. Ráadásul némelyikből már újragyártásra is szükség volt... Szerencsére ezek elkészítéséhez nem kell nagy tudomány, csak sok türelem meg két tiszta kéz a gombóccá gyúráshoz, mártogatáshoz, hengergetéshez.



Gesztenyés golyó



A világ legegyszerűbb nyalánksága, Anyu egyik kedvenc karácsonyi alkotása.



Mi kell hozzá? 25 dkg gesztenyemassza, 10 dkg étcsokoládé, 1-2 evőkanál rum, 1 evőkanál vaj.



Hogyan készül? Az étcsokoládét a rummal és a vajjal felolvasztottam. A gesztenyemasszából szívecskéket, illetve tetszés szerint gombócokat gyúrtam és a csokiba mártogattam. Már mehet is száradni valami hűvös helyre.



Barackos golyó



Az angyalkás ajándékozós estén, amikor a bloggerek egymást ajándékozták meg, Piszke ezt a varázslatos gombócot hozta magával. Az elragadtatás hullámai engem is magukkal sodortak, - de elnézést érte, - a végletekig egyszerűsítettem a receptet.



Mi kell hozzá? 20 dkg aszalt sárgabarack, 20 dkg darált mogyoró (vagy dió), 10 dkg étcsokoládé, 3-4 evőkanál mandarin-lé.



Hogyan készül? A barackot érdemes egy fél órára meleg vízbe áztatni, hogy még puhább legyen. A mogyorót üres serpenyőben megpirítottam, nedves rongyba csavartam és lemozsoltam a héját. Végül megdaráltam.



A lecsepegtetett barackot botmixerrel pürésítettem, alaposan összedolgoztam a mogyoróval és hugicám segítségével gombócokká formáztam. Végül a mandarin levével felolvasztott csokiba hempergettem őket.



Trüffel-golyó



Világjáró Eszter barátnőm egyik este beállított 3 tábla eszméletlen csokoládéval. Az egyiket azonnal be is faltuk, de a másik kettőből trüffel készült.



Mi kell hozzá? 20 dkg kakaóbab darabkás csokoládé, 2-3 evőkanál tejszín, 2-3 evőkanál Baileys, kakaóbab darabkák a hengergetéshez.



Hogyan készül? A csokit a felforrósított tejszín és likőr segítségével felolvasztottam, gombócokat formáltam belőle, majd amikor kicsit kihűlt kakaóbab darabkákban megforgattam.



Próbálkoztunk a macha teával, gyömbérporral ízesített kakaóporos hengergetéssel is, de valahogy egyik se aratott osztatlan sikert a bírálóbizottság körében. Viszont a Baileys íze fantasztikusan lággyá varázsolja a markáns csokoládébombát.



Kókuszgolyó



Régen mindig a Csibi gyártott karácsonytájt ilyen golyóbisokat. Persze a receptet nem kértem el tőle, hanem mentem a saját fejem után.



Mi kell hozzá? 30 dkg darált keksz, 10 dkg olvasztott vaj, 4 evőkanál kakaópor, 10 dkg porcukor, 4-5 evőkanál lekvár, 2 evőkanál kókuszreszelék + a hengergetéshez, meggybefőtt.



Hogyan készül? A hengergetésre szánt kókuszreszelék és a meggy kivételével összegyúrtam a hozzávalókat. Ha nagyon nem akar összeállni, adhatunk hozzá a meggybefőtt (vagy esetemben a fagyasztott meggy levéből). A masszából úgy két kiskanálnyi mennyiségbe próbáltam egy-egy felezett meggyszemet beleapplikálni. Nem volt éppen könnyű, ráadásul a kókuszreszelék sem tapadt meg nagy kedvvel a felszínén, de végül én győztem!

Florentina


Egyszerűen képtelen vagyok bármilyen receptet végigvinni pontosan úgy, ahogyan az írva vagyon. De ez általában nem keserít el, sőt, az eredmény általában pozitív előjellel kerül az elszámolásba.


A florentin nekem egy kedves barátnőm, Judit esküvőjéhez kötődik, ahová szintén igencsak kedves testvérpár barátőim, Ildi és Tünde sütötték ajándékba. De most az esküvői szezon elmúltával mégis előkotortam a cetlit, aztán előállítottam a marcipános florentint, amit egyúttal el is kereszteltem Florentinára. Az eredeti változatban a tetején dió helyett mandulaforgács szerepel, de ez éppen nem akadt a spájzban, de legközelebb ragaszkodni fogok hozzá, ígérem.



Florentina


Mi kell a tésztához? 30 dkg liszt, 1 kiskanál sütőpor, 1 csipet só, 20 dkg vaj, 5 dkg porcukor, 5 dkg marcipán, 1 tojás. És a tetejére? 1 dl tejszín, 2 evőkanál méz, 5 dkg vaj, 10 dkg cukor, 5 dkg marcipán, 10 dkg dió.


Hogyan készül? A tésztához a hideg hozzávalókat gyorsan összegyúrtam, a marcipánt is belereszeltem, majd fél órát pihentettem a hűtőben.


A mázhoz összeforraltam a tejszínt, a vajat, a cukrot meg a mézet. A tűzről levéve hozzáreszeltem és kevergetéssel beleolvasztottam a marcipánt. Végül a darabolt diót is beleszórtam.


A tésztát sütőpapíron kinyújtottam, rákanalaztam és elegyengettem rajta a diós keveréket. Végül az egészet 30 percig sütöttem a 180 fokra előmelegített sütőben.

VKF! Kávé, kakaó és tea

Lilahangya kiírása az ünnepi ételeket vette célba, de azzal a kikötéssel, hogy élénkítő hatásúak legyenek. Mivel én nagyipari mennyiségben fogyasztom a kávét, a kakaót (meg persze a csokit) és a teát is (bár ebből jobbára a gyógyteákat), úgy döntöttem egyiket sem hagyhatom ki! Megkomponáltam tehát az élénkítő menüsort.

Bár csendben és titokban azt is elárulhatom, hogy mindezek elfogyasztása után sokkal csábítóbb a kanapé sarkára való kucorodás, mint a hógolyózás...

Gomba kapucsínó

A zacskós, ámde bio krémlevest nagyon-nagyon szeretem, és ha a tasakon sorolt alapanyagokat sorra veszem, úgy érzem nem száműzöm magam a műkajákat fogyasztók gyomorfekéllyel és szív-infarktussal kikövezett poklába. De egy ünnepi asztalra azért ennél egy icurka-picurkával többet illik feltálalni.

Mi kell hozzá? 20 dkg gomba, 1 póréhagyma, 2 evőkanál olaj, 2 evőkanál keményítő, 1 csapott kiskanál instant kávé, 2 dl zsíros tej, só.

Hogyan készül? A gombát és a hagymát apróra feldaraboljuk, az olajon, só hozzáadásával megpároljuk. Ha a gomba összeroskad, felöntjük 1 liter vízzel és puhára főzzük. Ez után a levest leszűrjük, a gombát és a hagymát rizshez keverhetjük és egy igen jó köret lehet belőle, de ehhez a leveshez a továbbiakban nincs rájuk szükség.

A keményítőt és a kávéport fél deci vízzel elkeverjük és a forrásban lévő leveshez adjuk. Folyamatosan keverjük, amíg a keményítő besűríti a levest, de ezután már nem kell főzni, mert visszafolyósodik. A tejet is felforrósítjuk és kávéhabosító kütyüvel addig kevertetjük, míg lágy habbá válik. A sűrű krémlevest tejhabbal a tetején tálaljuk.

Az eredmény? Szerintem egészen lenyűgöző, selymes, melengető, olyan halványbarna íze és állaga van, mint a legfinomabb kasmír pulóvernek.

A történelmi hűség kedvéért azért kénytelen vagyok elárulni, hogy ezt az extra változatot csak a magam kedvére mertem elkészíteni, de apóssal fennálló röpke 10 éves jó viszonyunkat már nem mertem kockáztani ilyen bohóságokkal.

A borospincéből: Fantasztikusan illik hozzá a szintén selymes, lágy, de azért karakteres Mandolás Furmint. Bár a színe aszút sejtetne, egy igencsak frappáns száraz borról van ám szó.

Vaddisznó ragu

Amióta megkaptam Dolce Vita tagliatelle-jét, folyamatosan azt tervezgettem, mit főzzek hozzá. Ő már megénekelte a saját vaddisznóraguját, de kedvenc könyvem nyulat emlegetett. A piacon viszont vadnyúl éppen nem csücsült, lett tehát mégis vaddisznó apróhús.

Mi kell hozzá? 1 kg vaddisznó hús, 2 sárgarépa, 1 cékla, 1 hagyma, 2 evőkanál olaj, 10 dkg húsos szalonna, fél liter vörösbor, 1 kiskanál őrölt rozmaring, 1 kiskanál kakaó, só.

Hogyan készül? A zöldségeket meg a szalonnát felkockáztam. Az olajon először a szalonnát és a húst pirítottam meg, aztán kiszedtem, félretettem és jött a sok darabka zöldség. Amikor puhulni kezdtek, visszaraktam a húst, felöntöttem a vörösborral, kicsit megfűszereztem, aztán úgy 3 órán keresztül főztem. Amikor úgy tűnt, hogy teljesen elfövi a levét, kicsit még öntöttem alá. A legvégén adtam hozzá kakaót, amikor a zöldségek szinte szétolvadtak és a hús is foszlósan puhára főtt.

Csak annyit mondanék, nem bántam meg. Mély, telt, zsigeri élvezet, mint ahogy a legnagyobb operaénekesek hangja ivódik az ember vérébe. Csak azt sajnáltam nagyon, hogy nem állt módomban azonnal bevackolódni a puha ágyikóba. Na nem egy jó könyv, hanem a drágám társaságában.

A borospincéből: Igyekeztem úgy választani, hogy a drágám ne akadjon ki túlságosan azon, hogy majdnem egy egész üveg vörösbort elfőztem. Az egyetlen vállalható lehetőség egy macedón Teran volt, de nekem meglepő módon nagyon is ízlett. Nem egy testes, inkább lágy, nyugodt bor, zúgolódó savak nélkül.

Hó a fűben

Végül egyszerűen nem hagyhattam figyelmen kívül azt az egyre sürgetőbb késztetést sem, hogy azzal a tasak macha teával is kezdjek végre valamit. Úgy 2 éve töprengtem ezen a japán teaporon, mire egyáltalán meg mertem venni. Rengeteget olvastam róla, egyre divatosabb és ismertebb, ugyanis. Végül keksz lett, ez tűnt a legegyszerűbbnek.

Mi kell hozzá? 20 deka finomliszt, 1 teáskanál sütőpor, 10 deka vaj, 10 deka cukor, 1 tojás, 7 dkg fehércsokoládé, 0,5 deci forró víz, 1 csapott kiskanál macha teaporral kikeverve.

Hogyan készül? A lisztet és a sütőport elkevertem, kézzel összemorzsoltam a szobahőmérsékletű vajjal. Amikor már elég jól összeállt a tészta, robotgéppel hozzákevertem a cukrot, egy tojást és a teát. Végül az apró fehércsoki tallérokat is beleszórtam.

Kiskanállal sütőpapírra szaggattam a masszát, egymástól viszonylag távol, mert alaposan megnőnek a kekszek. 180 fokos sütőben úgy negyed óra alatt szépen meg is sültek, jó ropogósak lettek. Ahhoz, hogy ne is puhuljanak gyorsan vissza, érdemes rögtön rácsra vagy hideg tányérra szedni őket, hogy egyenletesen és gyorsan kihűljenek.

A teának önmagában elég karakteres íze van, a fű-zamat erőteljesen nyomakszik előre, ezért önmagában nem lesz a kedvencem. De fehércsokoládéval pettyezve egészen elviselhető. A színe pedig arra is felhívta a figyelmemet, hogy legközelebb a pisztáciáról se feledkezzek meg. Azt hiszem jól illenének egymáshoz.

Egy francia könyv

Chocolate&Zucchini könyvét annak ellenére rendeltem meg erre rendszeresített szállítmányozó barátnőmtől, hogy nem tartozom blogjának elvakult rajongói közé. De mindennek ellenére: Vive la France! Imádok ugyanis mindent, aminek aprócska köze van Franciahonhoz. És ugyebár Clotilde, a blog szerzője a párizsi piacokon bolyong jóféle hozzávalók után kutatva. (A könyv azonban szerencsére angol nyelvű.)

Szóval, tanárnő kérem, én készültem. Igyekeztem. Mégsem tudom szívből szeretni ezt a könyvet. Olyan semmilyen. Képek, amelyekre jobb pillanataimban talán én is képes lennék. Receptek, amelyek egy kezdő francia-rajongót talán izgalomba hoznának. De egy olyasvalakit, akinek az apja már jó 20 évvel ezelőtt is repülővel hordta haza a La Vache qui rit sajtot meg a kacsamájpástétomot?

Oké, oké, találtam én is érdekes dolgokat. Sőt, kipróbálandó recepteket is. Valamit kezdenem kellett a hűtőben várakozó maradék sült pisztránggal, így rávetettem magam a Mousseline receptjére. Ez elméletileg egy könnyed halhab, amelyből nekem egy könnnyed halkence sikeredett.

Mousseline a lá Clotilde et moi (azaz Klotild és az én módszerem szerint készült halhab)

Mi kell hozzá? 1 filézett, sült pisztráng (körülbelül 40 deka), 1 sült, pürésített padlizsán, 2 tojás fehérje, só.

Hogyan készül? A sütőt 180 fokra előmelegítettem, egy felfújt formát sütőpapírral kibéleltem. Az összes hozzávalót botmixerrel pürésítettem, elvegyítettem, majd a formában 35-40 perc alatt megsütöttem.

Elvileg kiborítva szépen mutatna a tányéron, de nekem csak kenyérre kenve működött a dolog. Sebaj, tovább olvasgatok és próbálkozok.

Egy francia könyv

Chocolate&Zucchini könyvét annak ellenére rendeltem meg erre rendszeresített szállítmányozó barátnőmtől, hogy nem tartozom blogjának elvakult rajongói közé. De mindennek ellenére: Vive la France! Imádok ugyanis mindent, aminek aprócska köze van Franciahonhoz. És ugyebár Clotilde, a blog szerzője a párizsi piacokon bolyong jóféle hozzávalók után kutatva. (A könyv azonban szerencsére angol nyelvű.)

Szóval, tanárnő kérem, én készültem. Igyekeztem. Mégsem tudom szívből szeretni ezt a könyvet. Olyan semmilyen. Képek, amelyekre jobb pillanataimban talán én is képes lennék. Receptek, amelyek egy kezdő francia-rajongót talán izgalomba hoznának. De egy olyasvalakit, akinek az apja már jó 20 évvel ezelőtt is repülővel hordta haza a La Vache qui rit sajtot meg a kacsamájpástétomot?

Oké, oké, találtam én is érdekes dolgokat. Sőt, kipróbálandó recepteket is. Valamit kezdenem kellett a hűtőben várakozó maradék sült pisztránggal, így rávetettem magam a Mousseline receptjére. Ez elméletileg egy könnyed halhab, amelyből nekem egy könnnyed halkence sikeredett.

Mousseline a lá Clotilde et moi (azaz Klotild és az én módszerem szerint készült halhab)

Mi kell hozzá? 1 filézett, sült pisztráng (körülbelül 40 deka), 1 sült, pürésített padlizsán, 2 tojás fehérje, só.

Hogyan készül? A sütőt 180 fokra előmelegítettem, egy felfújt formát sütőpapírral kibéleltem. Az összes hozzávalót botmixerrel pürésítettem, elvegyítettem, majd a formában 35-40 perc alatt megsütöttem.

Elvileg kiborítva szépen mutatna a tányéron, de nekem csak kenyérre kenve működött a dolog. Sebaj, tovább olvasgatok és próbálkozok.

Én is! Cékla

Tele vagyok bizonyítatlan, ám ugyanakkor elhesegethetetlen hiedelmekkel, magammal és képességeimmel kapcsolatban. (Ja, hogy ezt hívják komplexusnak?) Például eddig meg voltam győződve róla, hogy a cékla az valami bonyolult dolog, mármint az a savanykás lében úszkáló lila cucc. Elvégre Apu is csak egyetlen egyszer állt neki, amúgy mindig készen vesszük.

Node, miért is blogol az ember, ha nem azért, hogy új világokat tárjon fel minden egyes kattintással? Így aztán kedves társaim, úgyis mint Dolce Vita, Moha és Sáfrány és persze ki más, mint Chili és Vanilia, meggyőztek arról, hogy nekem is hozzá kell látnom a lila gumók feldolgozásához.

Saláta sült céklából

Mi kell hozzá? 6-8 cékla, 2 evőkanál ribizlis ecet, 2 evőkanál almaecet, 2-4 evőkanál víz, só.

Hogyan készül? A megmosott céklákat egyenként fóliába csomagoltam, majd 200 fokon egy órát sütöttem. Lehetett volna egy picit tovább is, de nem láttam bele a csomagokba.

A kihűlt céklát meghámoztam, a tőlem és késemtől telhető legvékonyabban felkarikáztam és meglocsoltam az ecettel és vízzel. Kicsit meg is sóztam.

Roppanós lett és rendkívül izgalmas, intenzív ízű. Viszont tényleg semmi köze a bolti változathoz, annak ellenére sem, hogy én bizony egy nagyon jó helyen veszem azt a piacon.

A Nagyi egyik régi szakácskönyvében meg is van az eredeti recept, ideteszem, hátha valaki ez iránt érdeklődne inkább.

Az igazi céklasaláta

Hozzávalók: 1 kiló cékla, 1 dl ecet, 3 dkg torma, 2 evőkanál cukor, 1 kiskanál só.

Elkészítése: A céklát alaposan lemossuk, de nem hámozzuk meg, mert akkor megszabadulnánk a cékla lelkét adó festékanyagoktól. Lábosba téve, fedő alatt, kevés vizet aláöntve pároljuk puhára a sütőben. Ha megfőtt, leszűrjük, majd a fedőt visszatesszük és hagyjuk néhány percig párolódni saját gőzében.

Érdemes még melegen megtisztítani, de ehhez a művelethez mindenképpen gumikesztyűt kell húzni. A megtisztított céklát nem túl vastag, 3-4 milliméteres szeletekre vágjuk. Az ecetben feloldjuk a cukrot és a sót, majd hozzáadunk annyi vizet, ami körülbelül elfedi a céklát. Végül óvatosan beleforgatjuk a reszelt tormát is. Ha kell utána sózzuk, majd hideg helyen érleljük össze az ízeket.

Jin és jang: Tavaszi tekercs télen

Tele

Végre nekiduráltam magam, hogy felhasználjam a szokás szerint hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás során beszerzett rizstészta-lapokat. Ezek az átlátszó korongok nem igényelnek főzést, csupán forró vízbe kell mártogatni őket. Valami könnyed, zöldséges tölteléket szoktak belepakolni, én is így tettem minden kezem ügyéb kerülő cuccal.

Tavaszi tekercs télen

Mi kell hozzá? 10-12 rizstészta-lap, 1 répa, 2-3 levél kelkáposzta, fél vastag húsú paprika, 3-4 szál újhagyma, maréknyi koktélrák, 1 evőkanál olívaolaj, szójaszósz.

Hogyan készül? A zöldségek mindegyikét lehetőleg egyforma méretű, gyufaszálra emlékeztető formára vágtam. Az se baj, ha kicsit vastagabbak, de a reszelőt ezúttal igénybe venni nem ér!

A zöldségeket olívaolajon amolyan roppanósan puhára sütöttem, a koktélrákkal együtt. A tésztalapokat félbe hajtva mártogattam forró vízbe, éppen csak annyira forróba, amennyit a kezem még elbírt. Így duplán jobban elbírták a tölteléket, amit belecsavartam.

Ezt a finomságot azonnyomban, szójaszószba mártogatva kell fogyasztani, úgy langyoskásan. Ha állni hagyjuk a tészta visszakeményedik.

Angyalka

Én is megkaptam ám még múlt pénteken a saját különbejáratú angyalka-ajándékomat, csak éppen vártam volna a szépséges napocska közreműködését néhány normális kép készítése érdekében.

Dolce Vitától egy varázslatosan szép dobozban érkezett a tagliatelle. Már gyűjtögetem az ötleteket a tökéletes felhasználási módot illetően.

Karácsony illatú alma

Amikor a sült alma és a fűszerek illata betölti az egész lakást... Karácsony illatú, de azért nincs egy súlycsoportban a beiglivel, kicsit könnyedebb, kicsit gyerek- és alakbarátabb és még finom is.

Mi kell hozzá? 4 alma, néhány szem dió, mogyoró, mazsola és némi maradék mézeskalács.

Hogyan készül? Az almákat félbe vágtam és kimagoztam, 10 percre betoltam a sütőbe. A többi hozzávalót mozsárban összetörtem és az almákra halmoztam. Még 10 percre visszatoltam a sütőbe, a töltelék így jól megpirult, az almák meg szinte szétolvadtak.

Némi tejszínhab se ártott volna a tetejéről, de szerencsére nem volt itthon.

Akár karácsonyra is


Az utóbbi hetekben órákat töltöttem különböző angol, francia és német főzős újságok karácsonyi számainak lapozgatásával. A franciáknál a libamáj, az angoloknál meg a pulyka és a puding viszi a prímet. Valahogy egyik sem klasszikus karácsonyi étek ezen a tájon.


Huszonnegyedike, a szent este a hagyományról szól, ilyenkor nincs helye az újításnak. Másnap persze már lehet kísérletezni. Én viszont némileg előrehozott módon, már 2 héttel korábban kivettem egy csomagnyit a mélyhűtőbe betárazott halkészletből. Két hatalmas szelet harcsa lett az áldozat. Lett belőle egy halra hangszerelt menüsor. Ráadásul ritka egészséges!






Sáfrányos, halas krémleves


Szó se róla, szeretjük a krémleveseket. Mondjuk a hal csak a múltkori Trófeás látogatásunkkor került be a képbe. Szóval lett egy zöldség-krémleves, harcsafilével ízesítve és sáfránnyal illatosítva.


Mi kell hozzá? 2 répa, 1 petrezselyemgyökér, 1 zeller, 1 krumpli, 1 kis hagyma, 15 dkg harcsafilé, csipetnyi sáfrány, só.


Hogyan készül? A zöldségeket bő vízben feltettem főni, a halat pedig fölé helyeztem a pároló betétre. Félidőben adtam hozzá a sáfrány felét. Amikor a zöldségek megpuhultak, és a hal is kellőképpen átfőtt-átpárolódott, az egészet összeturmixoltam. Ha szükséges némi víz hozzáadásával lazítható. Végül a maradék sáfránnyal díszítve tálaltam.


A krumplitól jó krémes lesz, a sok zöldség és fűszer meg csodás illatos-aromás levest varázsol. Leheletnyit emlékeztet a halászlére, de tényleg csak egészen halovány módon.


Harcsával és spenóttal töltött leveles tészta


Az egyik lapban igencsak megragadta a figyelmemet a Wellington-bélszín, aztán láttam egy képet a kívülről is hal alakúra formázott leveles tésztában sütött lazacról. Ezt a leveles tésztás ügyet tehát egyszerűen nem hagyhattam szó nélkül. Persze saját ötleteimmel megfűszerezve.


Mi kell hozzá? 30 dkg leveles tészta, 50 dkg harcsafilé, 30 dkg spenót, só, bors.


Hogyan készül? A harcsát az előző levessel együtt, a párolóbetétben átpároltam, majd konyharuhán leszárítottam. Mivel mirelit spenótot használtam, azt is megpároltam, majd alaposan lecsöpögtettem.


A leveles tésztát kezelhető méretű kockákra vágtam. Mindegyiket külön-külön egy tálkába helyeztem, rákerült a hal, majd a spenót. Fűszereztem. Végül a tésztát behajtogattam, ez lett a csomagok alja. A csomagokat sütés előtt megkenegettem 1 felvert tojással, hogy szép fényes, ropogós legyen. 180 fokos sütőben, 25 percig sütöttem.

Itt járt a Mikulás

Aztán nehogy éhen maradjon szegény, gyorsan sütöttem mézeskalácsot. Kicsit csaltam ugyan, de a végeredmény mindenkinek bejött.

Svéd mézeskalács

Mi kell hozzá? Elsősorban egy autó, hogy az ember eljusson az Ikeába. Az élelmiszerboltban leemeli a polcról a Gingerbread dough névre hallgató dobozt, kifizeti, hazaviszi és a firizsiben tárolja a megfelelő időpontig.

Hogyan készül? A mézeskalács nyers tésztáját 4-5 órával a sütés előtt ki kell venni a fizsiből, aztán meg kézzel jól átgyúrni. Igyekeztem minél vékonyabbra nyújtani, aztán különböző jópofa formákkal macit, csillagot és szívet vágtam ki belőle. Időközben a gyermek legújabb mutatványának következtében időnként őt is lehalásztam a pultról, ki és be csukogattam a mikrosütő ajtaját, mert szerinte ez a legjobb játék, amíg anya a tésztával bajlódik.

A kiszaggatott formákat 200 fokos sütőben úgy 10 percig sütöttem. Nem gondoltam rá, hogy ennyire meg fognak nőni, így egy kicsit összepréselődött az egész, de sebaj, legközelebb két menetben állítom majd elő. Jaj, nem is! Legközelebb a tésztát is magam fogom előállítani, ígérem.

A végeredmény jó ropogós mézeskalács, sok szegfűszeggel, fahéjjal, kardamonnal és gyömbérrel. Még a kicsik is szerették.

Csak tessék, csak tessék! Itt a friss, ropogós könyv!

Ma jött egy piros kisteherautó meg az ő névnapos Feri sofőrje és hozta nekem a könyvemet. Rögtön ezer darabot, a többi ezer meg még a kötészeten ölti magára végleges formáját.

Forgatom, szagolgatom, nézegetem. Barátkozunk. Én és az új könyvem. Szeretném, ha mások is megszeretnék, sokat dédelgettem, most el kell engednem. Útjára bocsátom, átadom Nektek.

A könyvesboltokkal még harcolok, egyelőre piacfelosztó torzsalkodásaikkal vannak elfoglalva, ezért a piciny, új kiadók jobb ha inkább csendben kuksolnak a sarokban. De aki szeretné, így is megszerezheti ám a könyvemet.

A címe: A Balkán ízei. 192 oldal, keménytáblás. Van benne 56 szépséges fotó, 17 fűszeres történet és 96 recept a szerb, horvát, bosnyák, bolgár, török és görög konyhából.

A bolti ára 3250 forint lesz, de aki e-mailben kéri, annak 1990 forintért és a postaköltségért cserébe, utánvétellel elküldöm. A már elküldött példányok alapján a posta 1200 forintért viszi a könyvet és szedi be a pénzt, tehát tulajdonképpen pont annyi így, mint a boltban lenne. Az agneskern@yahoo.com címre írjatok!

Ízelítőnek pedig itt a hátsó borító ajánlója:

Ki az a Nikola bácsi és miért morgolódik, ha az ajvár kerül szóba?

Ki az a Veneta és miért lopakodik ki hajnalban, hogy túrót vegyen?

Mit rejt a sárga műanyag dobozka, amit egy kisfiú végig szorongatott az osztálykiránduláson?

Kern Ágnes szakácskönyve élvezetes formában mutatja be a Balkán-félsziget népeinek legendákkal, hiedelmekkel és ősi szokásokkal fűszerezett világát. Receptek, ötletek, ízek, illatok és mosolyok. Mert a tűzhely mellett mindig ott áll az ember is, aki megfőzi és aki megeszi az ételeket, amelyek a Balkán ízeit hordozzák.


Gyilkos keksz

Az Angyalkajáték találkozója kapcsán végre volt alkalmam elkészíteni Joane Fluke kekszét. Amikor először a kezem közé kaparintottam az Egzotikus csók és gyilkosság című könyvet, egyszerűen lenyűgözött az ötlet. Az evészetet vegyíteni a gyilkolászással!






Aztán ahogy olvastam a könyvet, úgy lohadt le a lelkesedésem. A könyvtárnyi szerelmes regényt magába foglaló praxisom megszokott fordulatai köszöntek vissza, halványan csavaros sztorival, egydimenziójú sütikkel és papírsablonnal körbevágott szereplőkkel. Naná, hogy sorozatot építettek a recept köré, de az epertortás rész már annyira sem hozott lázba, mint amikor a kenyérvágó késsel sikerül saját ujjamat is hozzászeletelni a szendvicshez.

Persze az egzotikus csók gondolata és egyszerűsége nem hagyott nyugodni, kedden jött el az alkalom! Természetesen ezúttal is csak nagyvonalúan kezeltem a könyvben lévő receptet, de ezúttal is azt hiszem, hogy egész jó eredménnyel. A nagyérdeművel pedig saját változatomat osztom meg, aki kíváncsi az eredetibe nézzen bele a regénybe, recept a 33. oldalon*. Hátha egy borongós délutánra, rágcsálnivaló és illatos tea mellé még elférne egy ilyen súlytalan szórakozás.

Gyilkos keksz, alias egzotikus csók

Mi kell hozzá? 10 deka finomliszt, 10 deka teljes kiőrlésű liszt, 1 teáskanál sütőpor, 10 deka vaj, 10 deka cukor, 5 deka kakaóbab darabos csokoládé, 5 deka aszalt gyümölcs (ezúttal aszalt cseresznye, mazsola és kandírozott gyömbér volt kéznél), 1 tojás, 0,5 deci narancslé.

Hogyan készül? Az aszalt gyümölcsöket és a csokit egészen apróra vagdaltam. A lisztet és a sütőport elkevertem, kézzel összemorzsoltam a szobahőmérsékletű vajjal. Amikor már elég jól összeállt a tészta, robotgéppel hozzákevertem a cukrot, egy tojást és a narancslét. A túl kemény lenne, jöhet bele még egy kis folyadék. Végül a gyümölcs és csoki darabkákat is beleforgattam.

Kiskanállal sütőpapírra szaggattam a masszát, egymástól viszonylag távol, mert alaposan megnőnek a kekszek. 180 fokos sütőben úgy negyed óra alatt szépen meg is sültek, jó ropogósak lettek. Ahhoz, hogy ne is puhuljanak gyorsan vissza, érdemes rögtön rácsra vagy hideg tányérra szedni őket, hogy egyenletesen és gyorsan kihűljenek.

* Egy ilyen puha borítójú regényből főzni sokkal nagyobb kihívás, mint felgöngyölíteni egy gyilkossági ügyet. Tiszta maszat is lett a könyv a végére.

Káposztás tészta magyarul

A múltkori japán káposztás tészta maradék káposztájából ma megalkottam a magyar változatot is. Érdekes módon erre a gyerek is hajlandó volt értékes figyelméből pazarolni valamennyit. Én pedig rájöttem, hogy a réges-régi menzai élményeimmel ellentétben ezt a változatot egyszerűen imádom.

Káposztás tészta

Mi kell hozzá? 20 deka szélesmetélt, fél fej káposzta, 1 evőkanál cukor, 1 kis hagyma, 3-4 vékony szelet szalonna, 1 evőkanál olaj, 1 evőkanál ecet, fél deci víz, só, bors.

Hogyan készül? A káposztát negyedbe vágtam, torzsáját kivágtam, majd a tőlem telhető legvékonyabbra csíkoztam. Serpenyőben felforrósítottam az olajat, megpirítottam a szalonnát, a hagymát végül a káposztát is hozzákevertem. Amikor elkezdett pirulni, megszórtam cukorral, sóval, ráöntöttem a vizet és az ecetet. Lefedve negyed órán keresztül pároltam, időnként megkevertem.

A tésztát sós vízben kifőztem és a párolt káposztához kevertem. Végül a saját adagomat alaposan meg is borsoztam.

Anyám, a Leroy meg én

Ma a Leroyban, a Camponában ebédeltünk. Ma van Anya névnapja. Anya egy hét híján 2 éve halott. És mi köze van mindennek egy étteremlátogatáshoz?

Én érzelmekkel eszek egy asztalnál, emlékekkel, régi mondatokkal, mosolyokkal. A Leroy, persze az óbudai, valaha számomra a menőség csimborasszója volt. Amikor még arrafelé laktunk, oda mentünk kiöltözve. És ott töltöttük el az egyik utolsó felhőtlen vacsoránkat. A pincérek ördögszarvat viseltek, talán éppen Mikulás volt.

Crepet ettem, brokkolis, csirkés töltelékkel, tojásos mártással. Valaki a bélszín salátát választotta, ez azóta is az örökös kedvencem maradt. Akkoriban izgalmasnak találtam az indiai ihlettel alkotott belső teret (és bevallom a mostani neobarokk minimál még jobban tetszik). A hatalmas tányérokat, a megkomponált fogásokat. A koktéllapot. És legfőképpen azt, hogy én is ott ültem.

Aztán úgy egy hónap múlva jött a telefon. Két év küzdelem következett és a feladás.

Most megint ültem a Leroyban, hozták a hatalmas tányért. A drágámnak wokban sült zöldségek csirkével. Most őszintén? Az átlag átlaga. Annyira semmi különös, hogy az már szinte jó. Az én tányéromon töltött borda, juhtúrós polentával. Finom. De valahogy annyira híján mindenféle fantáziának. Pont olyan, mint ezer más vendéglőben lehetne, szerte az országban.

Pedig nekem a Leroy saját menőségem fokmérője. De mégis mit várok én egy bevásárlóközpontba telepített vendéglátóipari egységtől? Hogy kérhetem számon a lendületet, az ötletet, a vibrálást a vasárnap déli tolongásban, amikor már mindenki az ajándékok utáni hajtóvadászattal van elfoglalva?

És hogy kérhetem számon azt a négy évvel ezelőtti énemet saját magamon? Azóta oly sok helyen ettem, oly sokat főztem és még többet olvastam az ételről. Alaposan megváltozott a kulináris világképem. De egy dologban biztos vagyok. Anya ma is valami gyümölccsel körített szárnyast evett volna, ez volt az ő kedvenc vendéglői kalandja, az édes és a sós párosa.

Melengető levesek

A hölgy az arab boltban bőszen állította, hogy a vörös lencse sokkal jobb. Könnyebben, gyorsabban megfő. Jobban emészthető. Nem puffaszt. Nosza, most már tényleg nem hagyhattam ott ezt a számomra ismeretlen hozzávalót. Csak azt felejtette el megemlíteni a kedves hölgy, hogy milyen könnyen szétfőnek a szemek, míg belül többé-kevésbé kemények maradnak. Sebaj, így lett belőle krémleves.

Krémleves vöröslencséből, sütőtökkel

Puha, dédelgető, mint egy gyapjútakaró. Éppen annyira csípős, hogy még a kellemesen melengető kategórián belül maradjon.

Mi kell hozzá? 20 deka vöröslencse, 20 deka (egy nagy szelet) nyers sütőtök, 1 liter húsleves, 10 centis póréhagyma darab, 1 evőkanál madras curry, só.

Hogyan készül? A lencsét a többi feldarabolt zöldséggel puhára főztem és összeturmixoltam. Elég sűrű volt, ha a sok a vendég vagy levesre jobban hasonlító állagot szeretnék elérni, a víz mennyiségét növelni fogom. A curryport a végén kevertem hozzá, majd alapos kóstolásnak vetettem alá az ízek édes-sós-csípős egyensúlyának eltalálásához.

Csicseriborsó curry, sütőtökkel

Valójában ez volt az első változat, amikor sütőtököt levesbe csempésztem. Érdekes módon teljesen szétfőtt, a háttérből irányította az ízek összhangját, de nagyon izgalmas leves kerekedett belőle.

Mi kell hozzá? 1 csirkemell filé, 1 evőkanál olaj, 2 sárgarépa, 20 deka (egy nagy szelet) nyers sütőtök, 1 konzervdoboznyi csicseriborsó, 1 evőkanál madras curry, só.

Hogyan készül? A csirkemellett falatnyira kockáztam, olajon megpirítottam. Hozzáadtam a nagyobb hengerekre vágott sárgarépát és a hasonló méretűre darabolt, héjától megszabadított sütőtököt is. Felöntöttem vízzel és addig főztem, míg minden hozzávalól jól megpuhult. A már eleve puha csicseriborsó konzervet alapos szűrés és öblítés után öntöttem a leveshez, majd végül jól megfűszereztem.

Yakisoba

Ha valakinek olyan világjáró barátnője van, mint nekem Eszter, akkor előbb-utóbb óhatatlanul is azon kapja magát az illető, hogy szombat délelőtt gyorsan elrohan a Culinarisba, mert mindenképpen soba, azaz hajdina tészta kell az egyik recepthez.

Persze nem panaszkodok, sőt imádom az újdonságokat. Ezúttal igyekeztem saját budai konyhámban minél pontosabban rekonstruálni Eszter Japánból származó káposztás tésztájának ötletét.


Yakisoba (jakiszoba) azaz káposztás tészta másképp

Mi kell hozzá? 3 szelet bacon szalonna (kb. 4-5dkg) kockára vágva, 150 g darált marhahús, 1 csokor újhagyma, 1 kaliforniai paprika, 1 csomag (kb. 2 marék) gomba, ez nálam fafül gomba volt, negyed fej káposzta, 1 csomag pak choi (ha nincs akkor leveles spenót, vagy fejes saláta) 150 g -200g főtt sobatészta.

A szószhoz: 3 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál szaké (ha nincs, akkor fehérbor), 2,5 dl víz, 1 evőkanál cukor, 1 evőkanál kukorica- vagy rizskeményítő.

Hogyan készül? A felkockázott szalonnán fehéredésig pirítottam a húst és a hagymát. Először a felcsíkozott paprikát adtam hozzá, egy kicsit sütögettem, aztán jöttek a levelesek, élükön a káposztával és a külön forró vízbe áztatott gombával, minden felcsíkozva. Ezeket csak rövid ideig kell pirítani, sütögetni, hogy még valamennyire roppanósak maradjanak. A szósz hozzávalóit külön összekevertem, a húsos-zöldséges keverékhez öntöttem, és addig rotyogtattam, amíg besűrűsödik. Újra melegíteni már nem szabad, mert akkor ismét folyós lesz a szósz.

Közben a tésztát is kifőztem, de nagyon kell vele vigyázni, mert gyorsan túlfő és nyúlósan puha lesz. Végül a kettőt összekeverve tálaltam. Nekem és a drágámnak nagyon bejött ez a fajta kulináris kalandozás. Nem tudom mennyire autentikusan japán, minden esetre kifejezetten finom. A gyerek viszont rá se nézett, megkóstolni sem volt hajlandó, így szerencsétlen innovatív szülőkkel megáldott dednek vajas kenyér jutott ebédre. Node, milyen kenyér!

A borospincéből meg került mellé egy 2006-os Tokaji Furmint (Barakonyi dűlő) a Tokaj Nobilis Szőlőbirtokról. Ez ugyanis egy kellemesen zöld illatú bor, ami illett a sok zöldséghez, különösen a káposztához. Az erőteljes savassága miatt pedig még érdekesebb, hogy az utóíze inkább valami enyhe maradékcukorra utal. Talán ananász egy kis zöldteával?

Újrahasznosított ötletek

Magazin Monday! Nem saját ötlet, de annál inkább követni való! Persze én inkább szombaton és vasárnap kerülök a magazinjaim közelébe, annyira, hogy akár beléjük is tudjak lapozni.

Az alábbi két, meglehetősen egyszerű ötlet például kifejezetten gyorsan elkészíthető, de egészen feldobja az unalmas hozzávalókat. Ami pedig méginkább tetszett, hogy egyik recepthez sem kell külön só, mert a hozzávalók így is elég ízgazdagok.

Töltött gomba (Olive, 2007. szeptember)

Mi kell hozzá? 8 nagyobb gomba, 1 mozzarella vagy 8 szelet kecskesajt, 2-3 evőkanál pesto.

Hogyan készül? A gombákat megtisztogatjuk. A kalapkákat megkenjük a bazsalikomos szósszal és ráhelyezzük a sajtszeleteket. 180 fokos sütőben, negyed óra alatt megsütjük. A sajt rotyogósra olvad, a pesto pedig jó alaposan megízesíti ezt a fogást.

Töltött csirkemell (Good Food, 2007. november)

Mi kell hozzá? 2 csirkemell filé, 1 evőkanál magos mustár, 8 szelet füstölt bacon, 1 mozzarella, 50 g füstölt sajt vagy érett cheddar.

Hogyan készül? A csirkemell filét megfelezzük, majd oldalról bevágjuk, ezt a belső felületet pedig bekenjük mustárral. A mozzarellát felkarikázzuk, a másik sajtot pedig lereszeljük. A sajtokat is elosztjuk a hús "zsebeiben", majd visszahajtjuk a levágott részt. Végül minden filét körbetekerünk 2-2 szelet baconnal.

A csirkemellet 200 fokos sütőben, fél óra alatt készre sütjük.

Lassú-gyors döntetlen: Vapiano

- Te, szép mozzarellákat látok, együnk azt.

- Milyen a mozzarella, buffala? - kérdezzük hát kórusban a kiscsajtól a pult túloldalán.

- Nem tudom mi az a buffala, de a mozzarella finom. Ja, és a bruschettát nem itt az előételeknél, hanem a pizzáknál kell kérni.

Oké, ennyi kompromisszumra még hajlanék. Ha az ember trendi csaj akar lenni, igyekszik eljutni trendi helyekre. Vagy legalábbis kipróbál néhány új helyet, ha már néhány órára sikerült megszabadulni a 75 centis rabszolgatartójától.

Ez az új olasz híresség, a Vapiano meg azóta izgatta a fantáziámat, amióta megnyitott, vagyis amióta olvastam róla. Kicsit izgultam is, hogy szombat este nem biztos, hogy találunk helyet, de szerencsére elég tágas az étterem, ebből a szempontból felkészültek a rohamra.

Egy picit tanácstalanul toporgunk a bejáratnál, a pulton belül a hölgy éppen telefonál. Aztán a kezünkbe nyom egy-egy kártyát meg egy listát a választékkal. Talán már az interneten érdemes lett volna utána olvasnom, mert így futtában dönteni, kabátban ácsorogva egy zsúfolt helyiség közepén, elég nagy kihívás.

Igyekszünk legjobb tudásunk szerint begyűjteni választásunk tárgyát, közben a tálcát sem leborítani. Egyik helyen kérünk tehát insalata caprese-t, másik sorban állva meg szénégető tésztát. Na, ez meg tejszínes. De visszafogom magam, nem itt fogom elmagyarázni a drágámnak, micsoda megvetés illeti azt, aki a blogszférában tejszínes carbonara-t emleget.

A pizzára várni kell, a pultos csaj hátramorog, hogy elfogytak a csipogók. De ez engem nem túlzottan izgat, csak az a húsz perc, amit két falatnyi paradicsomos kenyérke elfogyasztása után eltöltök a ketyere megszólalására várva.

De végre sikerült nagyjából mindent begyűjtenünk, hely is akad. Lecsüccsenhetünk, körbenézhetünk. A hely nagyon fehér, nagyon letisztult. A hardcore minimalizmust csak a stratégiailag elhelyezett bazsalikom, rozmaring és mentaerdők oldják, na meg a rengeteg nyüzsgő, evő, mászkáló emberke.

Amíg a pizzát várjuk, figyelmünket a spagettire fordítjuk. Hát, először is sótlan. A hagyma kicsit megégett. De ami a legrettenetesebb: a tészta szétfőtt. Egy magát olasznak valló helyen. Szerencsére rezeg a kütyü, felfalhatom a fügés, mézes és hajszálvékony sonkaszeletekkel beborított, ropogós pizzámat. Tökéletes. Csak még egy picurkával több paradicsomszószt szeretnék, hogy igazán boldog legyek.

Az édességet korábbi helyünket elhagyva, a bár részlegen fogyasztjuk, a cetlinken szereplők közül csak néhány szerénykedik a vitrinben, de hála a teremtőnek csokitorta legalább van. És ez aztán tényleg csokis, amolyan nedves érzetet keltő tésztával, illetve némi plusz csokidózist biztosító mázzal.

Aztán kifelé leadjuk a kártyánkat, ahová minden rendelés alkalmával szorgalmasan rátették a fogyasztásunkat. 7000 forint két főre, három fogást számolva plusz néhány pohárka ásványvizet. Egy szombat esti vacsorát tekintve nem annyira sok, az ételek minőségét, a várakozást, az otthonosság teljes hiányát nézve, viszont enyhén szólva is borsos.

Könyves születésnap

Az utóbbi napokban, hetekben erőteljes küzdelmet folytatok az idővel, konkrétan a határidőkkel és saját lehetőségeimmel. Talán már nem számít elkiabálásnak, ha eldicsekszem: hétfőn a nyomdában jártam, végső fázisába érkezett a Balkán ízei szakácskönyvem előkészítése.

Most nem akarok azon idegeskedni, hogy karácsonyig már nem sok esélyem van a boltokig eljutni, igyekszem az örömre, a megelégedettségre összpontosítani.

Időközben elröppent a fejem felett blogom első születésnapja is, tulajdonképpen észrevétlenül. (Egy hete volt ugyanis.) Viszont kedvenc Eszterem tudtán kívül is nagy boldogságot szerzett nekem eme szent napon. Hazaküldte ugyanis a nagy halom általam rendelt könyvet. Amint látszik, egytől egyig kajás témájúak, van a fényképezésről, van az írásról és van olyan, amit egyszerűen csak jó olvasni. Mint például a csokit cukkinivel párosító híres bloggert.

Jó kis könyves hét lett tehát.

Az egy éves évforduló kapcsán pedig csak annyi jutott eszembe, hogy mostanában milyen sok ismerősöm vet oda egy-egy érdekes megjegyzést: Olvastam a blogodon! Ilyenkor mindig meglepődök, hiszen legtöbbször olyanok száján csusszan ki ez a mondat, akiktől ezt tulajdonképen nem várnám. Üvd Bill bácsi! Üdv Csibi!

A karibi napfény megidézése

Olyan szomorkás ez a november, egész nap villanyfénynél gubbasztunk, ha pedig kimerészkednénk, öt rétegnyi ruhával fedjük le minden egyes testrészünket. Nos ilyenkor jól jönne egy magángép, meg se állnék valami napfényes, negyven fokkal megáldott szigetig. Három madzagból álló ruhadarabokat viselnék egész nap, egy pálmalevelekből ácsolt napernyő alatt heverésznék és ananászos-kókuszos koktélokat kortyolgatnék.

Vagy inkább veszek egy friss ananászt meg némi kókuszreszeléket és igyekszem megidézni a hangulatot, legalább az ízek szintjén.

Kókuszos csirkefalatok ananászos salsa társaságában

Mi kell hozzá? 1 csirkemell filé, 3-4 evőkanál liszt, 1 tojás, 2-3 evőkanál kókuszreszelék, só, olaj. A salsához: fél friss ananász, 1 csilipaprika, 2-3 szál újhagyma, 1 zöldcitrom leve, só.

Hogyan készül? A csirkemellet a rostokra merőlegesen falatnyi darabokra vágtam. Megsóztam, lisztbe majd tojásba forgattam. Végül minden darabkát kókuszreszelékbe hempergettem és forró, bő olajban kisütöttem.

Az ananászt meghámoztam, félbe vágtam és a középső, rághatatlan részét kivágtam. A húsát egészen apróra kockáztam, rácsorgattam a citrom levét. A paprikát kimagoztam, mert nem szerettem volna ha túl csípősre sikeredik az étel. A hagymát is felkarikáztam, majd az összes hozzávalót összekevertem és fél órán keresztül érleltem.

Ananászos-kókuszos kevert sütemény

Mi kell hozzá? 6 deka liszt, 3 deka keményítő, 3 deka kókuszreszelék, 1 kiskanál sütőpor, 5 deka nádcukor, 0,5 dl étolaj, 1 dl kókuszlikőr vagy Malibu kókuszos rum, 2 tojás, fél ananász.

Hogyan készül? A nedves anyagokat, tehát a tojást, likőrt és olajat összekevertem a cukorral. Egy másik edényben a száraz anyagokat is elegyítettem, majd a két masszát egybe öntöttem és alaposan kikevertem. A felkockázott ananászhúst formácskák aljába szórtam, mindegyikre 4 evőkanál tészta került, majd 35-40 percig sütöttem 180 fokon.

Ezzel a mennyiséggel 6-8 nagyobbacska muffinformát lehet megtölteni.

Új szerzemények a hordóból

Mert milyennek képzel el az ember egy boltot, ahol eceteket és olajokat árulnak, némi likőrfelhozatallal kiegészítve? Én egy sötét kis lyukra gondoltam, valahol egy eldugott, sikátorszerű utcában, esetleg az alagsorban. Sötét fából készített polcok beborítják az összes falat, a fa eredeti színe ma már felismerhetetlen, hiszen az áru kipárolgása, gőzei és gázai már réges-régen lerakódtak, marták, emésztették az egész berendezést.

Már az utcán is érezni valami jellegzetes, mélységes, örvénylő szagot. Kicsit szúr, kicsit émelyít, de annyira érdekes, hogy becsalogat. Odabenn, hunyorgó, krákogó öregember ül, az ajtó feledt rekedten megcsörrenő ajtócsengő hangjára emelkedik fel. A háta kicsit görnyedt, a feje meg felfelé egyre csak szélesedik, a homloka körül, oldalt hosszú ősz hajszálak lógnak. Vékony, szerény tincsek, papírzörgésre emlékeztető hang. A bőre nem sárgás, inkább rózsásan szürkés. Göcsörtös ujjai meg olyan szárazak, mint a jó dohány.

Mit tetszik - kérdezi én meg bizonytalankodom. Ahogy körülnézek, egyre csak hordók, girbe- gurba sorokba rendezve, a szag itt bent sokkal erősebb. Fogalmam sincs, hogy mit szeretnék, valami delej vonzott ide be. Aztán ahogy bizonytalanul és egyre zavartabban ácsorgok, a papírzörgés hozzáértő eszmefuttatássá változik. Búzacsíra olajat veszek, hogy szép legyen a bőröm. Mogyoróolajat a karácsonyi süteményekbe. Öreg spanyol borecetet, hogy megédesítse még a legunalmasabb salátás vacsoráimat is.

De az bolt, ahol a minap jártam, nem ilyen. Modern, tágas és semmiféle gyanús szag nem terjeng, sem az utcán, sem belül. Két kedves, de nem túl közvetlen eladó beszélget, telefonál és rendezget. Ez a Vom Fass üzlet egy nemzetközi lánc része, egészen fantasztikus olajokat, eceteket meg alkoholos italokat árulnak. A koncepció lényege, hogy sok hordó sorakozik az üzletben, aztán a megrendelő igényeinek (és pénztárcájának) megfelelően üvegekbe töltik az elvinni kívánt árut.

A választás nehéz, egyszerre tanulmányoztam az árakat és lehetőségeket. Itt is, - akárcsak gondolataimban - zavartan téblábolok, szeretnék dönteni, de nem megy könnyen. A kezembe nyomnak ugyan egy csinos brosúrát, leírásokkal, felhasználási táblázattal. Persze erre szánhatnék több órát, az eladók pedig nem nézik ki belőlem a komolyabb vásárlóerőt, így aztán magamra hagynak. Végül találomra, saját vágyaimra és ízlésemre hagyatkozva döntök: ribizlis balzsamecetet és mákolajat pakoltatok a papírzacskóba, hazáig csilingelnek az üvegek.

Márton napi libamáj, vörös káposztával és ribizlis balzsamecettel

S hogy a vasárnapi Márton napról is megemlékezzek, a ribizliecet máris felavatásra került. Előző nap egyszerűen nem tudtam otthagyni egy szépséges libamáj darabot az egyik hiperben és be kell vallanom, csodálatos étek kerekedett belőle.

Mi kell hozzá? 40 dkg libamáj, 1 kis fej vöröskáposzta, 4 evőkanál balzsamecet, só.

Hogyan készül? A káposztát egészen vékonyra metéltem, egészen kevés vízzel puhára pároltam, végül sóval és a ribizlis balzsamecettel ízesítettem. Ettől könnyed, picit édeskés íze lett, kiegészítette a szeletekre vágott, néhány pillanatig önmagában pirított májat.

Két kedvenc salátám

Ez a két megörökítendő saláta két igazi klasszikus, a Waldorf és a rákkoktél saját valóságomba ültetése. Mind a kettő gasztroszívem kellős csücskében szerepel már jó ideje. Szép az a nap, amikor ilyesmi kerül vacsora gyanánt az asztalra. És ilyenkor egy cseppet sem bánom, hogy ezek a kombinációk már inkább retrónak, mintsem trendinek számítanak. Ez így finom és kész.

Avokádós rákkoktél

Mi kell hozzá? 30 dkg fagyasztott, tisztított aprórák, 300 g főtt rizs, egy avokádó vagy egy fej zöldsaláta (esetleg mindkettő). Az öntethez: 4 evőkanál majonéz, 2 evőkanál ketchup, 4 evőkanál konyak, só, bors, szerecsendió.

Hogyan készül? Az avokádót félbe vágjuk, magját kiemeljük, majd a kivájt húsát felkockázzuk, citromlével meglocsoljuk. Ha salátát használunk, azt 2 cm széles csíkokra metéljük. Külön edénykében összeállítjuk az öntetet. A konyak a lényeg, e nélkül tényleg semmit se ér az egész.

Egy tálban összekeverjük a rákokat, a kihűtött rizst, hozzáadjuk az öntetet, majd az avokádót is. Legalább egy órát kell érlelni a hűtőszekrényben, hogy az ízek jól összeálljanak.

Zelleres-körtés csirkesaláta

Mi kell hozzá? 1 sült csirkemell, 1 savanykásabb körte, 10 dkg márványsajt, 1 kisebb zeller, fél maréknyi dió, 1 citrom leve, olívaolaj, só, bors.

Hogyan készül? A hideg sülthúst és a többi hozzávalót is megközelítőleg azonos méretű kockákra vágjuk és egy nagyobb tálba szórjuk. Óvatosan átforgatjuk, hogy a sajt ne nagyon törjön össze. A diót morzsárba szórjuk, sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a citrom levét. Addig nyomkodjuk, verjük a mozsár megfelelő részével, amíg egészen pépes nem lesz és ekkor annyi olajat adunk hozzá, hogy krémes öntet legyen a végeredmény. Ezt pedig a salátára locsoljuk és még egyszer óvatosan összekeverjük.

VKF! Névsorolvasás palacsintával

Az évek során ha bárki is megkérdezte tőlem, hogy mi a kedvenc ételem, általában gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy a palacsinta. Főleg azért könyörögtem gyakran az ellátásomról gondoskodó személyeknek, hogy készítsenek nekem palacsintát, mert számomra a bekeverése, megsütése kivitelezhetetlen feladatnak tűnt. Most, úgy harminc éves korom táján jutottam el odáig, hogy bele merek vágni.

Palacsinta imádatom azonban nem múlt el nyomtalanul, ezért most rendhagyó névsorolvasást tartok az engem egykor és ma is etető, főzési szokásaimat meghatározó emberek körében.

Anyu és a gyümölcsös palacsinta vaníliás sodóval

Azt hiszem sohasem megy ki a fejemből az a vasárnap reggel, amikor isteni illatokra ébredtem. Az előző éjszakai dorbézolás miatt elég későn kászálódtam ki az ágyból, de megérte. Reggelire ugyanis apróra vágott gyümölcsökkel töltött, vaníliasodóval mennyeivé varázsolt palacsintát kaptam.

Nem tudom, hogy akkor és úgy általában elég hálás tudtam-e lenni Anyunak, azért a sok melegséggel és szeretettel tálalt ételért, gondoskodásért. Nem főzött ő különlegesen, de annál jobban. Képes volt arra, hogy megszerettesse velem a répafőzeléket. De igazából a rántott csirkéire, a krémesre, képviselőfánkra emlékezem legszívesebben. És arra, hogy ő talán soha életében nem adott nekem olyat, amit ne szerettem volna, képtelen ételt elrontani. Szeretnék én is ilyen gondoskodó anyává válni, mindennap szeretettel fűszerezni az asztalra kerülő ételt.

Apu és a Gundel palacsinta

Őt aztán nem érheti meglepetés a konyhában. Egy mérnök pontosságával készít tervet, vásárol és szinte vonalzóval főz. Gundel palacsintájába minden belekerül, aminek benne kell lennie, nem spórolja ki a csokoládét, nem helyettesíti dejóval a diót. És persze a végére tartogatja a szenzációt, a sötét szobában kék fénnyel fellángol a tojáshéjba töltött alkohol. Ez a tömény élvezet is egy olyan ízélmény, amit képtelenség elfelejteni.

A mérnök bőrében azonban igazi ínyenc is lakozik, aki olyan hidegtálakat alkot, hogy mindenki csak ámul és bámul. Ő hozta nekünk az első mangót és papaját, Franciaországból pedig mindig egy zacskónyi sajtot röptet meglepetésképpen. Azt hiszem a kísérletező kedvemet és a különleges ízek vadászatára való hajlamomat vitán felül tőle örököltem.

Ancsa és a fagyis palacsinta

Hugicám a család sütiszállítója címre pályázhatna. Az a meggyes, mogyoróval és csokoládéval dúsított piskóta, amit az egynapos gyermekemet látogatva nyomott a kezembe, sokat segített abban, hogy képes legyek egyáltalán talpra állni.

Régen sokszor sütöttünk együtt, vagyis én inkább főztem, amíg ő kevert-kavart. Manapság azonban valahogy mindig az egyszerűbb megoldást választjuk és irány a Boss. Ott pedig a vaníliafagyival töltött, meggyöntettel tálalt palacsinta dívik, így számomra ez igazán Ancsát jellemzi.

Joli nagyi és a hortobágyi palacsinta

Első évtizedemnek legalább felét az ő konyhájában töltöttem. Hatalmas konyha volt ez, ahol mindig folyt a munka vagy éppen az evészet. Ma már üres ez a konyha, de én még pontosan emlékszem mindenkinek a kijelölt helyére, feladatára, az ebédeket irányító koreográfiákra.

A távolból sokáig valamiféle romantikus elragadtatottsággal szemléltem emlékeimet, azokat a hagyományos ételeket, amelyek nap, mint nap az asztalra kerültek. A hortobágyi húsos palacsinta azonban tökéletesen leírja, amit gondolok a Joli nagyi konyhájáról. Valójában a maradék csirkepörkölt hatékony felhasználási módja és tulajdonképpen a palacsinta is viszonylag olcsón előállítható.

Most, hogy eloszlott szemem elől a mindent megszépítő köd, azt is látom, hogy a fahéjtól illatozó szilváslepény, a szilvás gombóc és a nudli mellett gyakran kénytelen voltam olyan étkeket is legyűrni annál az asztalnál amelyeket kifejezetten utáltam. Elég csak a gombóclevesben úszkáló hagymadarabokra gondolnom. De nem akarok hálátlan lenni, végül is Joli nagyinak köszönhetem, hogy egyáltalán ismerősek nekem az olyan ételek, mint a vadas nyúl meg a csorgatott tojásleves.

Kati nagyi és a túrós palacsinta

Kati nagyinál is sokat és sokszor ettem, ő pedig életcéljának azt tekintette, hogy felhizlaljon. Sajnos azonban a cukorral kikevert nyers tojás vagy éppen a lekváros keksz nem hagytak bennem kitörölhetetlen kulináris emlékeket. Egyszerű, pragmatikus és némileg íztelen volt a főztje. Viszont palacsinta fronton vitán felül ő nyerne. Persze abban az esetben, ha a tészta állagát nézzük. Nála puhább, lágyabb és még a melegítést is jól tűrő, mégis eléggé vastag palacsintákat senki sem tud csinálni. Csak éppen az ötlet hiányában mindig ugyanolyan túrós-mazsolás töltelék került belé. Szó se róla, minden alkalommal becsülettel legyűrtem belőle jó pár darabot.

Gita és a lekváros palacsinta

Az én drága, egészségtudatos anyóspajtim. Az utóbbi tíz évben ő alakította leginkább a konyhai gondolkodásomat, főként a férjem kedvenceit kell eltanulnom tőle, úgyis mint brassói aprópecsenye, borsóleves, stb. Palacsintája is jó, de általában nem viszi túlzásba, lekvár vagy túrótöltelék jár hozzá. Szerencsére ez a házi baracklekvár gyakorlatilag 80 százalékos gyümölcstartalmú, így a szememben némileg eltúlzott édesítőszer használatot is elnézem neki.

Lajos Mari és a gombás-májas palacsintabatyu

Lehet, hogy manapság trendi lenézni LM által előállított könyveket, de számomra a maga idejében kifejezetten izgalmas és inspiráló ötletekkel voltak tele a híres 33-99 kötetek. Itt van például ez a gomba- és májraguval töltött, majd batyuszerűen, póréhagymaszárral összekötözött palacsinta-csoda. Saját kútfőmből nem biztos, hogy kipattanna egy ilyen ötlet, pedig a vendégek mindig értékelik ezeket a meglepetéseket.

És ciki-nem ciki, a többi sztár is inspirál, Judittal, Nigellával és Jamie-vel az élen.

Voltak még sokan a családból, barátok közül, akik főztje és ötletei alakították ízlésemet, de hozzájuk nem tudnék palcsintát kötni és képtelenség lenne valamennyiüket felsorolni. VAn ugye az Aranka néni lesütött túrós palacsintája, amit mai napig nem sikerült teljes sikerrel rekonstruálnom. Csibitől szinte kizárólag a mennyei kelt tészták, pogácsák és kiflicskék maradtak meg agyam zugaiban és orrom érzékelő csillói között. Magda néni meg az utóbbi 20 évben nem sok mindent főzött, kivéve talán a mennyei gibanicáját, ami leginkább egy sós túrós réteshez hasonlítható.

Ui: Ha bárki intenzív érdeklődést mutat bármelyik palacsinta iránt, szívesen leírom a részletes recepteket is.

Az alap palacsinta

Régen, amikor ámulva figyeltem a Kati nagyi palacsinta sütő ügyeskedését, azt gondoltam, hogy ez a legfinomabb és legbonyolultabb konyhai varázslat, amit ember kitalálhat. Azóta sokat gyakoroltam és kijelenthetem: palacsintát sütni sem nehezebb, mint bármi mást elkészíteni. Ha egyszer ráérez az ember az ízére, már könnyedén nekifog, akár egy esős délutánon is. Ha egyszerre két serpenyőt fogunk be a munkába, kétszer olyan gyorsan elkészülünk. Egyetlen dolgot nem sikerült még megtanulnom: hogyan lehet a levegőben egy mozdulattal megfordítani?

Hozzávalók 8 palacsintához: 2 tojás, 20 dkg liszt, csipetnyi só, 2 dl tej, szódavíz, amennyit felvesz, olaj a sütéshez.

Elkészítése: A hozzávalókat folyékony állagú tésztává keverjük. Semmiképpen se legyen csomós, ezért érdemes fél órára félretenni, hogy a liszt magába szívja egy kicsit a nedvességet és a csomók is feloldódjanak. Sokan az olajat is beleteszik sütés előtt, és a teflon bevonat esetén már nem is kell kenegetni a serpenyőt. A serpenyő mindenképpen legyen jó forró, mert csak így kapunk vékony és puha palacsintát. A levegőbe dobott megfordítást még nekem is gyakorolnom kell, de azt hiszem ezen kívül egészen tökéletes palacsintákat tudok sütni. Pusztán gyakorlás kérdése az egész.

Narancsos-csokoládés torta

Az úgy volt, hogy a rendkívül egészségtudatos anyós pajtinak gondoltam egy icinyke picinykét megfricskázni a szülinapi buliját. Volt ott mindennemű mennyei finomság, mind-mind sós ízben. Elképzelései szerint guba lett volna a desszert. No, ezt azért mégsem hagyhattam. Megsütöttem hát saját kedvencemet, Joli nagyi receptje alapján, természetesen az éppen aktuális csokoládémániámhoz igazítva.

Narancsos-csokoládés torta

Ez egy egyszerűen tökéletes torta, csokoládébevonat nékül is. Egyetlen aprócska gond akad véle, hogy röpke három órácska kell az összedobásához. Ráérős szombat délutánok eltöltésére például ideális.

Mi kell a tésztához? 10 tojás, 20 dkg cukor, 20 dkg darált mandula, 1 narancs reszelt héja és leve, 5 dkg liszt, 5 dkg keményítő, 5 dkg apró kockákra tört narancs ízű keserűcsokoládé.

A krémhez: 6 tojás sárgája, 6 evőkanál cukor, 1 citrom és két narancs leve, 1 narancs reszelt héja, 15 dkg vaj, 1 dl tejszín.

A tetejére: 10 dkg étcsokoládé, 3 evőkanál tejszín, csokigyöngyök és ágak.

Hogyan készül? Ez a torta végre arra is lehetőséget ad, hogy használjam kedvenc robotgépemet. Sajnos, csak ilyen nagy jelentőségű projektek esetén kerül elő, pedig tényleg fantasztikus vele dolgozni. Először a mandulát nyomtam át a reszelő-daráló szerkezeten, aztán a narancos csokoládét is utána küldtem, csak a nagyobb lyukú változaton.

A tojás sárgáját és a cukrot habosra kevertem, a fehérjét pedig kemény habbá vertem. A tíz tojás már olyan mennyiségű habot ad, hogy ehhez a háztartásomban fellelhető legeslegnagyobb edény is éppenhogy csak elegendőnek bizonyult.

Mostanra a piskóta összekeverés legpraktikusabb módozatára is rájöttem. Először a mandulát, lisztet, keményítőt és reszelt csokoládét elegyítem, hozzáadom a narancs levét. Ez után apránként, felváltva keverem hozzá a tojás sárga, illetve fehér habját. Így nem törik teljesen össze a hab. Végül 3 menetben, kerek tortaformában sütöttem meg a piskótát, egyenként 20 percig 180 fokon.

A krémhez a tojás sárgáját a cukorral és a gyümölcslével sűrűre főztem. Legközelebb valószínűleg csak narancsból készítem, a citrom itt túlzott dominanciába került. A vajat habosra kevertem, ami tapasztalatom szerint csak szobahűmérsékletű alapanyaggal működik, hidegen nem. Aztán lassan belecsorgattam a tojásos-narancsos krémet, miközben a robotgép tovább dolgozott. Végül a keményre vert tejszínhabot saját becses kacsómmal és egy erre rendszeresített lapáttal forgattam bele.

A 3 tortalap közé került a krém, meg az oldalára. A tetejére pedig olvasztott csokoládé. (Ezt először el is rontottam, így szegény drágám vasárnap délelőtt rohanhatott a sarki kisboltba alapanyagért.) A megfelelő metódus tehát a következő: Először felmelegítem a tejszínt, nem forróra, csak amolyan középmelegre. A kockákra tört csokoládé 10 másodpercre kerül a mikróba, a legalacsonyabb fokozatra. Kiveszem, megkevergetem, öntök rá egy evőkanál tejszínt. Még 10 másodpercre visszakerül, újra átkeverem, újabb evőkanál tejszín. Ekkor általában már nem kell visszatenni és simán felvesz még egy kis tejszínt. Ezzel a lassú, de biztonságos eljárással szépséges, fényes és kenhető csokoládékrémet kaptam, ezzel díszítettem tehát a torta tetejét. Meg mindenféle csokigyöngyökkel. Ja igen, és az oldalán a csúnyaságokat mandulalapocskákkal fedtem el.

Konklúzió: 13 felnőtt és 2 darab 1 méter alatti kapacitását tekintve nem egy rossz eredmény, hogy összesen 2 vékonyka szeletnyi maradt meg a tortámból a trakta végén. Na, azt én egyedül befaltam.

Citromkrémes kosárkák

Melange csokoládés ötleteket felvillantó játékán egy csokoládékosárkákat tartalmazó csomagot kértem. Sokféle ötletem támadt, mivel lehetne megtölteni ezeket a törékeny gyönyörűségeket.

Megpróbálkoztam a rózsavizes, málnaszörpös habbal, de nem lett olyan szépséges, mint amilyenre számítottam. Az egyszerűen nagyszerű, olvasztott keserűcsokival kikevert tejszínhab, illetve a szintén tejszínhab alapú karamellkrém viszont fantasztikus ízeket rejtett.

De végül a citromhab savanykássága esett mélységes szerelembe a csokoládé kesernyésségével. A vékony, roppanó csokoládékosár és a felhőszerűen illanékony hab tökéletes így együtt.

Citromhab 6 csokoládékosárhoz

Mi kell hozzá? 1 citrom leve, 2 tojás sárgája, 2 +1 evőkanál cukor, 1 dl tejszín.

Hogyan készül? A tojások sárgáját 2 evőkanálnyi cukorral habosra kevertem, lassan belecsorgattam a citrom levét, majd gőzfürdő felett sűrűsödésig főztem. Közben persze intenzíven használtam a habverőt, ki ne csapódjon a tojás. A tojáskrém állaga hasonlít a pudingéra, de sohasem lesz kocsonyás, inkább folyékony marad.

A tejszínt 1 evőkanál cukorral kemény habbá vertem, majd finom mozdulatokkal beleforgattam a sárga krémet. Végül a jól behűtött krémet beletöltöttem a kosarakba.