Doce Rio

Itt jártak a hugom brazil barátai, akikkel a kicsi a világ jelszó alapján még Arkansasban ismerkedett meg. Ők bejárták fél Európát, én pedig barangolásra indultam emlékeim között. Két évvel ez előtt a nyúlós, csúszós novemberből a tizenpár órás repülés után, hirtelen Rio de Janeiro-ban találtuk magunkat. Kulináris - és persze minden más - értelemben ez maga volt a csodaország. A világ legfinomabb marhahúsát ettem itt, nem is egyszer. Imádtam a sajtos, sült golyóbisokat, a sajtos rizst, a csokis pizzát, a zöld kókusz levét, a cukornádból préselt üdítőt. Ismerőseink segítségével alaposan bejártuk az összes turista látványosságot és a legjobb evős helyeket. Miközben a drágám dolgozott - mert alapvetően azért mentünk - én nem nagyon mertem egyedül elindulni sehova, de a szállodában sem akartam kuksolni. Így néhány délelőttöt egy bevásárlóközpontban töltöttem. Nekem ez is roppant érdekes volt: idegen emberek között kóstolgattam az életmódjukat. És az ételeiket, természetesen. Volt ott egy hatalmas könyvesbolt, az egyik sarkában kellemes kávézóval. Itt ücsörögtem, kezemben a frissen szerzett 2 kilós, brazil konyhát bemutató szakácskönyvemmel, amikor az alábbi édességet kanalaztam.
Mangós tejdesszert
Mi kell hozzá? 1 csésze tej, 1 csésze cukor, 1 mangó, fél citrom leve.
Hogyan készül? A mangót meghámozzuk, húsát lefejtjük a magról és villával összetörjük. Rácsorgatjuk a citrom levét, majd hűtőszekrénybe vagy mélyhűtőbe tesszük, amíg elkészül a tejes krém. A tejből és cukorból körülbelül 1 órán át tartó forralással sűrített tejet készítünk. A vége felé már folyamatosan kevergetni kell, hogy nehogy odakapjon. Mivel az így besűrített tej igencsak kedvelt brazil csemege, természetesen készen is megvásárolható, nagyon hasonlít a nálunk kapható változatára, úgyhogy akár azt is használhatunk. Amikor a sűrített tej kissé kihűlt, egy kisebb pohárkába halmozunk a jéghideg mangóból, majd a tejes masszával felváltva csíkosra rétegezzük a desszertet. A gyümölcs savanykás, telt zamatait jól kiegészíti az édes, krémes fehérség.

Nincsenek megjegyzések: