Joghurtban párolt csirkemell

Eddig tartott, amíg beküzdöttem ide, a tv2-höz magam. Jó hosszú harc volt, én és az informatika. Most úgy érzem nyertem. Nem mintha tetszene ez az iszonyatos mennyiségű reklám itt körülöttem, főleg így, hogy mozognak.
De most a múltkori vacsoráról akartam írni, ami az "átalakítások miatt" elmaradt.

Joghurtban párolt csirkemell
Mi kell hozzá, hogy 2 ember jól lakjon? 1 csirkemell filé, 2 dl joghurt, 1 kiskanál currypor, só, bors, olaj.
Hogyan készül? Egy üveg tálban összekeverem a joghurtot a curryval. A csirkemellet felkockázom, olyan 3-5 centis darabokra, sózom, borsozom, majd a sárga joghurtba forgatom. Néhány órára a hűtőbe száműzöm pácolódni. Az olajat felforrósítom egy mély serpenyőben, majd belezuttyantom a csirke kockákat, joghurtostól. Kicsit átforgatom, majd lefedem, hogy ne pörkölődjön, hanem párolódjon a maga alá eresztett levében. Amikor a hús már jó puha, akkor leveszem a fedőt és néhány keverés mellett elfőzöm a felesleges vizet, kicsit oda is kapatom, csak az íze miatt. Így belül puha, kívül pedig picit ropogós lesz. Hmmm. Hozzá természetesen rizs illik legjobban, de szerintem a párolt brokkolival is jó kis párost alkotnak.

Stroganoff-féle ragu

A tegnapi ebéd igencsak jól sikerült, ezért most megéneklem.

Mi kell hozzá: 50 dkg hátszín (de lehet combhús is), mustár, 1 evokanál vaj, 1 dl fehérbor, só, bors, 20 dkg gomba, 5-6 darab savanyú uborka, 1 dl tejszín, 4 evokanál ketchup.

Elkészítése: A húst fel csíkozzuk, mustárral bekenjük és órákra a frizsibe számuzzük pácolódni. A vajon megpároljuk a húst kicsit megkapatjuk. Felöntjük a borral, megfuszerezzük. Fedo alatt addig fozzük, amíg a hús megpuhul. Ez akár egy órát is igénybe vehet, nem kell izgulni, elobb-utóbb puha lesz. Ha a bor teljesen elpárologna, némi vízzel pótolhatjuk, de ne tocsogjon. A gombát megtisztítjuk és felcsíkozzuk. Körülbelül félidonél adjuk hozzá a húshoz, hogy együtt párolódjanak. Végül a megpuhult húshoz adjuk a fél centi széles csíkokra metélt uborkát, hozzákeverjük a tejszínt és a ketchupot és még egyszer összeforraljuk. Az egész kellemesen savanykás, mégis krémes ragu lesz. Rizzsel, krumplipürével vagy egyszeruen kenyérrel tunkolva is isteni.

Pocak jelentés

Péntek este még bekéredzkedtem ultrahangra, mert kiderült, hogy az én dokim gépe nem tud tarkóredőt mérni. Így aztán fizettem egy csinos összeget, de jó alaposan lemértek mindent. Egy fél percre még három dimenzióban is láthattam.
Ma betöltöttük a 12 hetet, innen már csak növekszünk, én hasban, a picurka meg mindenhol. Pocakom még alig van, csak ha kidüllesztem, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy az is inkább háj, mint a gyermek. Őkelme már 5 és fél centi és „élénk mozgású”. Ficánkolt is rendesen a képernyőn, elég nehéz volt kibogozni, hogy mi micsoda. Talán gyakorlottabb szemeknek ez is megy.
Az egész még elég hihetetlen… Nem tudom, mikor jön el az a pont, amikor visszavonhatatlanul elhiszem mindazt, ami történik velem. Talán, ha elég méretes lesz a pocakom…

Vadorzók öröme

Ha arról van szó, hogy együnk egy jót, akkor Apura bizton lehet számítani. Így történt, hogy a névnapom környékén azt rebegtem neki a telefonba, menjünk el valahova, ahol jó a kaja. Ennyi instrukció után o igazán jól választott.
Szabadka környékén, az erdő határán, a Makk hetes nevű városrész mögött van egy vadászház. Eddig csak az igazi vadászok használták, úgy is van dekorálva: vaddisznó és szarvas fej, agancsok meg kiterített szőrök a falon. Sok, a témába vágó fafaragással tarkítva. Most azonban úgy döntött a vadásztársaság, nosza jöjjenek a puskát ugyan kezükbe nem fogó, ámde jóféle húsokra igencsak vágyakozó emberkék is. Így lett a helyből étterem, ahol az első vendégek között tesztelhettük a konyhát.
Még nagyon az elején tartanak, ezért érdemes előre megrendelni a menüt, így biztos kapunk ebédet. A kezdőlökésnek szánt fácánleves felejthetőre sikeredett. Nem volt véle semmi baj, gond, csak éppen különlegesnek sem találtatott. Egy jó tyúkhús leves felveszi ezzel a versenyt, hiszen ugyanúgy répa, zöldség és tészta úszkált benne. Gyorsan további is léptünk a következő fogásra, jöhetett a fő attrakció, a hús.Hatunknak két nagy tálat hoztak, rajta a mennyeien omlós szarvas sülttel. Ez viszont pont olyan lett, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: karakteres íz, visszafogott, szinte észrevehetetlen fűszerezéssel kiemelve, illetve a puhára párolódó, de tartalmát megtartó hús. A köretek talán még a sültnél is jobbnak bizonyultak, de mindenképpen különlegesek lettek. A sült-főtt, sajttal pirított burgonya még akár szokványosnak is tekintheto. A tejfölös fejfújt készítése, különösen ilyen színvonalon már kétség kívül ördöngösség, viszont a borsós gombóc kifejezetten újszeru ötletként hatott. Mindehhez némi montenegrói Vranac (holló) névre hallgató vörösbort kortyolgattunk, ami jókedvu táncot lejtett ezzel a fofogással. Ráadásul hátra volt még a desszert is, amit én bevallom nem is tudtam megenni. Elofordul, hogy jobban vágyom a tökéletesen elkészített húsokra, mint holmiféle édességre. Pedig ez a tejszínes gesztenye torta, bár egyszerunek tunt, csuda jó ízu lett. Ezek után már csak annyi volt hátra, hogy az, aki legkevesebbet ivott a vörösborból, hazavezessen. Ez pedig nem is olyan könnyu feladat a világ végére pöttyentett vadászházból.Az élményekhez hozzátartozik, hogy másnap, amikor a rokonság jött hozzánk ebédre, Apu az elore eltervezettek szerint nyulat sütött, pompás vadas szósszal és olyan zsemlegombóccal, amiért már önmagában is érdemes élni.

Angyali vacsora

Az én drágám egy angyal. De tényleg. Tegnap este először FŐZÖTT nekem vacsorát! Eddig is többször előfordult, hogy vásárolt finomságokat, amiből aztán isteni szendvicsek kerekedtek, sőt salátát is készített már önállóan, de tegnap rendesen odaállt a tűzhely mellé. Számomra ez igazán megható gesztus volt.
A dolog úgy kezdődött, hogy említettem neki, a Bécsi úton, a Kolosi tér közelében nyílt egy fantasztikus olasz kajákat és borokat árusító bolt. Van ott minden mi szem-szájnak ingere, sajtok és sonkák, olajok és ecetek. Minden mennyei mediterrán étek. Szóval a drága rákapott a szélben szállított, hajszálvékonyra szeletelt sonkára, de hirtelen ötlettől vezérelve tegnap más is került a kosárba.
Vett egy doboz friss, gorgonzolás (kék penészes sajttal) és dióval töltött torellinit, amit elég másfél percig forró vízben főzni. Aztán vajat forrósított a serpenyőben, abban óvatosan átforgatta a tészta csomagocskákat, végül pedig rengeteg parmezánt (valódi tömb parmezánt) reszelt rá.
Meg kell mondanom, bár lehet, hogy semmiségnek hat, az egy pompás ízvilágú vacsora és még mosogatnom sem kellett.

Jó!

Ha szemkápráztatóan jó blogokat akartok látni és picit tudtok angolul is akkor érdemes végigszaladni a következo listán:
nordljus.co.uk
chiliesvanilia.blogspot.com
chocolateandzucchini.com
chubbyhubby.net
travelerslunchbox.com

Némi jelentés kismama-állapotomról

Hú, tegnap micsoda szörnyű nap volt. Jaj. A fejem. Már délelőtt elkezdte, de akkor még egy kávéval sikerült csillapítanom. Viszont este már alig láttam, azt hittem, összeroppan a koponyám. Szegény drágámmal csak annyit tudtam kommunikálni, hogy hozzon vizes borogatást, aztán el is aludtam. Viszont reggelre elmúlt. Elfújták. Biztos valami front volt. Eddig ennyire nem fájt és remélem nem is nagyon fog.
Nem szeretnék gyógyszereket szedni, még alakul a kis idegrendszere, épp elég neki a stressz meg a környezet szennyezés, nem akarom még én is mindenféle vegyi anyagokkal terhelni őkelmét.
Az émelygés csillapodni látszik, bár itt is volt néhány durva estém. Miért pont este? Viszont büszkén jelentem, hogy egyszer sem hánytam! Ezt úgy tűnik megúsztam.